25. fejezet
Az alku megköttetett
Fordította: Keiko
Abban a
pillanatban, hogy Sebastian az ebédlőasztalukhoz lépett, sütött róla az
őrjöngés. – Hallottad, hogy Cassandra miért nincs itt?
Annak ellenére,
hogy haragja Elle-re irányult, Chloe túl rémült volt ahhoz, hogy lélegezzen.
Mikor Elle nem
válaszolt, csak még dühösebb lett.
– Hát azért, mert
felfüggesztették. Tudod, hogy miért?
Elle ismét még
csak rá se nézett.
Lehunyva a
szemeit, mikor a fiú keze felemelkedett, Chloe ösztöne azt súgta, hogy le fog
súlytani rá – számított rá – de a hangra nem számított, mikor ehelyett az
asztalra csapott. Olyan hangos volt, hogy elnémult az egész ebédlő.
– Hozzád beszélek,
Pincérnő!
Elle végre
ránézett, jól láthatóan féltette az életét.
– Most pedig,
tudod miért? – Sebastian pillanatról pillanatra őrült meg. – Tudod?
Nem számított,
hogy Chloe csukva tartotta a szemét, még így is érezte, mikor Elle felé
lendült.
– Jobb, ha soha
többet nem látom meg, hogy a rohadt kezedet Elle-re emeled.
Elle azonnal
kinyitotta a szemét, hogy lássa, ahogy Nero közbelép.
– Nem akarom
meglátni, hogy beszélsz hozzá vagy akárcsak felé nézel, ugyanez áll Chloéra is.
Mert, ha mégis, átkozottul teszek róla, hogy a suliban mindenki téged hívjon
szörnyszülöttnek. Megértettél?
Tessék?
Ő is épp olyan döbbentnek tűnt, mint Sebastian.
Nero sokkal
félelmetesebb, mint Sebastian valaha volt, ez összezavarta, nem tudta kitől is
kellene tényleg félnie.
Miután Sebastian
bólintott, elengedte.
Nerónak nem
kellett az asztalra csapnia, hogy felkeltse a tanulók figyelmét.
– A nevük Elle és
Chloe, és a nevükön fogjátok őket szólítani.
Elle-re kellett
néznie, hogy lássa, jól hallotta-e. Kiállni értük Sebastian előtt egy dolog, de
üzenni az egész iskola számára valami egészen más volt. Ez volt Nero Caruso.
Gyakorlatilag ő volt itt a király, és bármit mondott, mindenkinek követnie
kellett.
– Jól vagy? –
kérdezte Elle-t.
– Óh, igen,
megvagyok.
A két lány
továbbra is egymást nézte, próbálva megbizonyosodni róla, hogy ez a valóság.
– Gondolod, hogy
most már ülhetek veletek?
Chloe többnyire
rendben volt Neróval, és határozottan meg tudott vele birkózni Elle kedvéért.
Tudta, hogy valami folyik kettejük között, így az, hogy egy napot velük ül nem
fogja zavarni. Meg kellett tanulnia az évek alatt sokkal rosszabbat kezelni,
mikor az apja események tucatjaira rángatta el.
– Persze. Miért is
ne? – mosolygott rá Elle.
Aha, valami van.
– Jó. – Ám arra
nem számított, hogy Nero odainti a barátait.
Kezdett ideges
lenni. Ezzel nem fog tudni megbirkózni.
– Mit csinálsz? –
kérdezte Elle, közelebb mozdulva Chloéhoz.
– Uh, itt ülök, és
ők ott ülnek, ahol én – mondta tényszerűen.
– Nem, én azt
mondtam, hogy te itt ülhetsz. Egy
szóval sem mondtam, hogy ők is.
– És miért olyan
nagy baj ez? – Egy másodperc telt el, mielőtt rájött, hogy Elle egyébként miért
állja el az utat Chloé felé.
– Ők nem ülhetnek
itt, Nero.
Egyetlen
kézmozdulattal megállítva a bandát azt mondta: – Bé… Elle, figyelj; hagyd, hogy
itt üljenek, ez garantálja, hogy senki sem fog újra mondani vagy tenni veletek
bármit is. Nem fognak bántani titeket. Szavamat adom.
Látta Elle arcán,
mikor ránézett, hogy az utolsó darabka pecsételte meg az alkut.
Chloe mellé ülve
figyelmeztette a fiút. – Jobb, ha nem hazudsz nekem, Nero.
Nero bólintott a
bandának, hogy jöhetnek, és ezzel az alku megköttetett.
– Minden rendben lesz. Nem hagytam senkinek, hogy
bántson, ugye? – A szavak, amiket Elle suttogott felé igazak voltak. Sohasem
hagyta senkinek, hogy megérintse, mindig ő volt a csali, ha úgy alakult.
Ez az utolsó félév
egy kalap szar lesz és tudta, hogy Elle csak a védelem miatt egyezett bele.
Ezért megrázta a fejét tudatva Elle-lel, hogy megérti.
Kérlek, ne hagyd, hogy mellém üljön. Visszatartotta a lélegzetét, mikor a legnagyobb
feltűnt. Valamilyen okból kifolyólag Amo ijesztette meg a legjobban. Nem tudta,
hogy a mérete miatt, vagy mert sötét szemei emlékeztették…
Kifújta a levegőt,
mikor Leo foglalt helyet mellette Nero tanácsára. Aztán Nero leült Elle másik
oldalára, míg Amo és Vincent a szemközt fennmaradó helyeket foglalták be.
– Ő a kisöcsém,
Leo. – Ezután felé bólintott. – Leo, ő itt Chloe.
– Szia, Chloe. –
Valamilyen oknál fogva nem számított rá, hogy a fiatal srác felé nyújtja a
kezét még védtelenebbé téve őt ebben a helyzetben.
Elle mentette meg,
megfogva helyette a kezét. – Bocsi, germafób. Elle vagyok.
A srácok mind
bámultak rá a szó hallatán, amitől el akart menekülni onnan. Lerítt róluk, hogy
nem hiszik el.
Nem számított rá,
hogy Leo nevetni kezd. – Ez rohadtul zseniális, Nero. Mi miért nem gondoltunk
erre a tömegnyi kéz után, amit meg kellett ráznunk?
Hála mindenki
csatlakozott a nevetéshez és még ő is kuncogott. A beszélgetés más felé
kanyarodott, mint gondolta volna. Egy dolog biztos volt: Leo nagyon
karizmatikus személyiség a korához képest, és mivel annyival fiatalabb volt
nála, Chloe furcsán kényelmesen érezte magát vele.
Minél tovább
haladt az ebéd, annál kellemesebben kezdte érezni magát mellettük. Legnagyobb
részben Elle és Leo beszélgettek arról, hogy hogyan sikerül a beilleszkedés a
fiúnak a középiskolába. A többi srác halkan beszélgetett, teret adva Chloénak,
hogy úgy érezze, mintha itt sem lennének. Szinte ki tudta őket rekeszteni… amíg
meg nem érezte Amo tekintetét elidőzni rajta hosszabb ideig, mint azt szerette,
és minél jobban csinálta, annál jobban bosszantotta.
Amint Elle kezdett
feltápászkodni, hogy a tálcáikat a kukához vigye, Nero megállította és elvette
a tálcát. Majd Amo jött, hogy elvegye az övét, és nem tudta mi szállta meg, de
szorosan tartotta, nem engedve el. Ennek eredményeként mikor a fiú
belekapaszkodott és lassan húzni kezdte, nyert.
– É-én is vissza
tudom vinni a tálcámat. – Szemei a földhöz tapadtak, képtelen volt a
szörnyetegre nézni a kitörése után.
– Jah, így
gondoltad? – Amo nem várt választ, a szemetes felé haladt. Tudta, hogy a lány
szart se fog válaszolni.
Az a…
– Később talizunk,
lányok – kiáltott fel Leo, máris az órája felé tartva.
Szörnyeteg.
Valami Amóban túlságosan
ellenszenves volt számára.
– Milyen órátok
lesz?
– Spanyol, miért? –
válaszolta Elle Nero kérdésére.
Amo máris előre
indult, mielőtt még válaszolt volna. – Mert el fogunk titeket kísérni az
órátokra.
Miután megragadta
Elle karját, hogy a lány is meginduljon, nem telt sok időbe, hogy megálljon és
hátranézzen rá. – Mit csinálsz, Chloe?
Majdnem beleütközött
Elle hátába a hirtelen megállástól. – Uhm, sétálok?
– Mi a francért
sétálsz Elle seggében?
Felhúzva a jobb
szemöldökét, amiből hiányzott kicsi a heg miatt, nem értette a kérdés lényegét.
– Én mindig így megyek.
Nero beletúrt a
hajába. – Jézus Krisztus. Chloe, sétálj Elle mellett.
Csak akkor tett
egy lépést, hogy a lány mellé álljon, mikor észrevette, hogy Amo és Vincent a
fejüket rázzák. Aztán mikor Elle bólintott, hogy induljon, végül vonakodva
sétálni kezdett.
Az érzés furcsa
volt. Teljesen kellemetlen volt mellette haladni. Miután úgy nőtt fel, hogy a
hátát nézte és takarásban tartotta, úgy érezte mindenki őt bámulja, ahogy
elsétált mellettük.
Felpillantva egy
pillanatra rájött, hogy bámulták, de más okokból. A tény miatt bámulták, hogy
Nero és a bandája velük sétál.
Mire elérték az
osztálytermet, Chloe nem pazarolta az időt és berohant.
Csaknem
elfelejtette milyen volt Elle mellett lépkedni, és most, hogy az emlék
visszajött eldöntötte, nem tetszett
egyáltalán.
*
* *
Az iskola mögött a
falnak támaszkodva karba tett kezekkel kezdte rázni a fejét. Ennek semmi
értelme nem volt.
– Mit csinálsz
itt, Nero? Hirtelen miért érdekel Elle és a barátnője?
Nero vállat vont,
az iskola hátsó ajtajára bámulva. – Talán csak meg akarom baszni.
– Nem, ember, nem
tepersz ennyire egy punciért.
Nero folytatta a
bámulást, nem válaszolt neki.
Amo Vincentre
pillantott, aki szintén nem értette, mi történik. Megindult, hogy visszamenjen
órára. – Rendben van, kiszállok.
– Én is. – Vincent
követte.
Nero várt, amíg az
ajtó már majdnem becsukódott mögöttük. – Oké, jó.
A két srác
visszajött és megálltak előtte.
– Amit most
mutatni fogok, azt nem láttátok. – Még mindig elmélkedett azon, hogy
megmutassa-e, ahogy előhúzta a telefonját és átnézte. – Nem is kellett volna
levideóznom.
Mikor Nero
megfordította a telefonját, Amo és Vincent szeme rátapadt. Először azt hitték,
csak egy kép az egyik sikátorról, de aztán egy eperszőke lány tűnt fel idejétmúlt egyenruhában, szemeteszsákkal a kezében.
Vincent felpillantott
a telefonról. – Az Elle?
– Igen. Nézd
tovább.
A videó
folytatódott, mutatva, ahogy Elle kidobja a szemetet a kukába. Arra számítottál
volna, hogy visszamegy oda, ahonnan jött, de ehelyett a kuka mögé futott és
elrejtőzött, ahol már nem láthattad.
– Picsába – mondta
Amo, mikor Nero apja került a középpontba Nero bátyjával, Luccával, aki egy
vonagló férfit tartott. A Sal nevű férfi körbenézett a sikátorban, közel ahhoz,
hogy megtalálja Elle-t, mielőtt eltűnt.
Folytatták a videó
nézését, pontosan tudva, mi fog történni.
A férfi megpróbált
küzdeni az életéért, úgy tűnt megharapta Lucca kezét, hogy kiszabadítsa a
száját. Épp azelőtt, hogy kiálthatott volna, Nero apja lelőtte. Figyelték,
ahogy egy autó egy pillanattal később odaáll, és a férfiak beszállnak,
elmenekülve attól, amiről úgy gondolták, hogy senki sem látott. Ám mielőtt a
videó véget ért, Elle újra feltűnt, rohanva az életéért.
Vincentnek leesett
az álla. – Mi a fasz? Nem ment a rendőrökhöz?
Nero megrázta a
fejét.
Semmiképpen.
– Ez hülyeség. Nem
hiszem el. Az a lány nem látta senki meggyilkolását két nappal ezelőtt. Túl
normálisan viselkedik ahhoz.
– Ezért vettem fel
a videót. Tudtam, hogy nem hinnél nekem. Kibaszottul én se hittem el, mikor
tegnap iskolába jöttem, pedig ez az után volt, hogy láttam a videót. – Eltette a
telefont a zsebébe, miután megnyomott néhány gombot. – Töröltem.
Kibújt a szög a
zsákból, gyanította Vincent.
– Hát akkor, mi a
munka?
– Még csak
tizenhét – válaszolta Amo ráébredve. Ha egy évvel idősebb lenne, ez a beszélgetés
nem történik meg. A Család megölte volna kérdés nélkül. – Ez azt jelenti, hogy ki
kell találnod, hogy tulajdonképpen látta-e őket és ha igen, tartja-e a száját,
míg tizennyolc lesz. – Azután már
gyakorlatilag hulla.
Mikor Nero
bólintott, megerősítve a munkát, úgy tűnt vívódik, vagy majdhogynem szomorú.
Kedveli…
Ez bonyolult lesz,
mivel a férfi, aki meghúzta a ravaszt nem csak Nero apja volt, hanem Dante
Caruso, a főnöke a Caruso Maffia Családnak. Aztán hogy ez még jobb legyen, a
férfi, aki lefogta a száját a bátyja, Lucca Caruso volt, a kibaszott Kisfőnök.
Amo visszadőlt a
falnak. – Ha segítünk, mi is bekerülünk.
– Gondoskodom róla
– mondta Nero visszatérve az ajtó bámulásához.
– Benne vagyok –
értett egyet Vincent.
Mikor Sebastian öntelten
feltűnt, Amo mosolygott. – Ez mókás lesz.
Nero megmozdult,
és épp, ahogy Sebastian vetette előre magát Elle-re az ebédlőben, Nero is
rávetette magát Sebastianra; kivéve, hogy ő sikeresen megragadta a gallérját,
hogy megfojtsa.
– Azt hittem adsz
egy kis füvet és bocsánatot kérsz! – fuldokolta Sebastian.
– Igen, és te
seggfej elhitted. – Nero erősebben szorította meg a nyakát, amíg fuldokló
hangok nem kezdték Sebastian száját elhagyni. – Jobb, ha nem kaplak rajta, hogy
ismét kezet próbálsz emelni rá.
Egy pillanatra
elengedve Nero olyan erősen csapott az arcába, hogy ájultan a földre zuhant.
Amo nevetésben
tört ki amiatt, hogy Sebastian csak egyetlen ütést képes elviselni az arcába.
Meglehetősen biztos volt benne, hogy inkább a félelemtől ájult el, mint a
tényleges találattól.
Vincent a
szemöldökét ráncolta. – Mi a picsa, Nero? Elvetted az összes mókát.
– Nem mindet. –
Nero belerúgott Sebastian tehetetlen testébe, mielőtt a helyére igazította a
haját.
Vincent is
belerúgott a bordáiba, újabb véraláfutást okozva ezzel.
Végül Amo eltolta
magát a faltól és odament a még mindig eszméletlen Sebastianhoz. Még úgy is,
hogy erejének csak felével rúgott belé, ez lesz a legfájdalmasabb. Mikor a cipője
találkozott Sebastian golyóival, a fiú felébredt, sikoltva egy másodpercig,
mielőtt ismét elájult.
Amo köpése az
ájult srác élettelen arcán landolt. – Ribanc.
11 megjegyzés:
Koszonom szepen! 😁
Köszii
Köszönöm a munkátokat és a fordításra szánt időtöket.
Köszönöm!😄
Nagyon szépen köszönöm!
Köszönöm ♥♥
Köszönöm
Köszi 🙂🌷
Köszönöm a fordítást !!!!!! ;-)
Köszönöm!
koszi!
Megjegyzés küldése