26. fejezet
Világos, hogy pszichopata
Fordította: Keiko
Chloe nem
számított rá, hogy kint fognak várni rájuk, mikor az órájuk véget ért. Nero
arckifejezése nem volt boldog.
– Mit mondtam
neked?
– Szóltál, de úgy
döntöttem, hogy nem hallgatok rád.
Elle felvillantott
egy mosolyt, majd elindult, hogy átkísérje Chloét a következő órájára. Gyorsan
elpárolgott, mikor a fiú megragadta a kezét.
– Komolyan azt
gondolod, hagynom kellene, hogy elkísérd Chloét, aztán egyedül tedd meg az utat
a rajzteremig? Biztos vagyok benne, hogy Sebastian meghalna azért, hogy rád
tegye a kezét… egyedül. De mi a helyzet, mikor rájönnek, hogy leszarod mit
tesznek veled és Chloét veszik célba? Cassandrát csak felfüggesztették, de
vissza fog jönni, Elle. És addig Sebastian végzi a piszkos munkát, csakúgy, mint
Stephanie és Stacy.
– Igen, te tudnál
Cassandráról és Stephanie-ról; olyan közel álltatok egymáshoz. Oh, várj, el is
felejtettem. Stacy-vel is.
– Az egy másik
beszélgetés, amiről később beszélhetünk. Most azt kérdezem, akarod, hogy
Chloénak bántódása essen? Mert tudod, hogy igazam van.
Nem számított,
hogy arra késztetik, hogy Elle mellett sétáljon, hogy kedvelte-e őket vagy sem,
vagy bármi más. Évek óta a legjobb barátja volt a testőre, mert Chloe gyenge
volt, és most, bár kurvára megrémisztették, hogy őszinte legyen, rá kellett
vennie Elle-t. Jobbat érdemelt, és ha csak egy napig tartanak is velük, akkor
az egy olyan nap, amikor nem fogják megverni.
– Igaza van, Elle.
Elle végül
sóhajtva beleegyezett. – Rendben, menjünk.
Nero
visszatartotta a lányt. – Most úgy csináljuk a dolgokat, ahogy én mondom.
Amónak egészségügyi órája van Chloéval, ezért elkíséri őt az osztályba, és
visszahozza hozzád a rajzhoz. Vágod?
Lassan kezdte
megbánni a megjegyzését.
Elle a fejét
rázta. – Rohadtul nem így lesz.
– Ez nem vita tárgya
többé, Elle. Chloe, Amo az órádon van?
A földre nézve azt
kívánta, bárcsak tudna hazudni. – Uhm, igen.
– Jó. Most Amo
elkísér és visszahoz az óráról. Csak az utolsó óráig és melletted fog ülni a
teremben. Jó ez így neked?
Nem, nem az.
Elle ránézett. –
Nem, nem az.
Mikor
visszapillantott rá, Chloe látta, hogy mindketten mélyen megrémültek attól,
hogy mi történhet, ha nem fogadják el a segítségüket.
Chloénak félre
kellett néznie róla, hogy kimondhassa a szót. – I-igen.
– Rendben.
Gyerünk, Chloe. Biztonságban leszel Amóval. – Őszinte ígéretnek tűnt Nero
hangján.
– Gyere, Chloe. –
Amo azonnal elindult.
Nagy
erőfeszítésébe telt, hogy kövesse őt, hátrahagyva Elle-t. Remélte kívülről
erősnek tűnik. Belül nem volt az. Csak annak a gondolata késztette mozgásra a
lábát, hogy ő és Elle túlélik a félévet.
Mivel úgy tűnt,
Amo szeret előre menni, a háta mögött haladt, kicsit nagyobb távolságot tartva,
mint általában Elle-lel. Felettébb kellemetlen volt. Olyan… nagy volt. Ránézett
a hátára és még csak nem is látta, mi van a másik oldalon.
Úgy tűnt mindenki
kitér előle, ahogy középen végigsétált, egyszer sem mozdulva oldalirányba.
Mindenkit csak akkor látott, mikor már elhaladtak mellettük, és határozottan
távolságot tartottak tőle.
Egy lépéssel
közelebb ment a hátához, úgy gondolta, talán majd megszokja. Testőr felépítésű
volt, és senki sem vette észre, hogy mögötte van, mivel olyan alacsony volt,
mint a gólyák többsége.
Elérve az
osztálytermet Amo kinyitotta az ajtót. Arra számított, hogy a fiú megy be
először, de nem így történt. Rá várt, hogy bemenjen. Látva, milyen közel
kerülne hozzá, ha így tenne, inkább várta, hogy Amo menjen be.
– Menj – mondta
durván, láthatóan nem tett kísérletet arra, hogy ő menjen be elsőként.
Majdnem
elfelejtettem, hogy egy szörnyeteg. Chloe óvatosan elhaladt mellette,
betrappolva a terembe.
Amo hagyta, hogy
becsukódjon az ajtó mögötte, ahogy megrázta a fejét.
A suttogás végigcikázott
a termen, mikor együtt beléptek, ami majdnem megállásra késztette. Nem is
mozdult, míg Amo már majdnem nekiment, akkor vette csak az irányt hátra, a
saját székéhez.
Hagyta, hogy
hosszú fekete haja elrejtse az arcát, próbálta nem hallgatni a pletykákat
arról, hogy mi történt ebéd közben.
Az asztalok az
egészégügyi órán nagyon hasonlóan voltak elrendezve, mint a tudományos terem a számos asztallal, amelyeknél csak két ember ülhet. Chloe asztalához csak egy szék
tartozott a terem legvégében, de ez azért volt, mert soha senki sem ült ott
igazából, és eggyel kevesebb szék volt a helyiségben.
Végre elérve a helyét,
tördelni kezdte a kezét, a rá irányuló figyelem nyugtalansággal töltötte el. Azonban
hálás volt, hogy távolságot tarthat közöttük. Nem számított rá, hogy tényleg mellé ül, ahogy Nero mondta. Plusz, nincs szék mel…
Egy nagyon hangos
és nagyon utálatos hang töltötte meg a teret, ahogy Amo megragadott egy üres
széket a régi asztalánál és nyikorogva maga mögött húzta.
Kérlek, állj meg. Kérlek, állj meg. Feszengése folytatódott, míg az asztalhoz nem
helyezte a székét az övé mellé.
Büszkén mosolyogva
foglalt helyet. – Azt hitted nem fogok ténylegesen melletted ülni, igaz?
Chloe válasza az
volt, hogy székével kiiszkolt az asztal széléhez, bár ez nem adott neki több
teret, mert a fiú gyakorlatilag az egész asztalt elfoglalta.
Önelégült
vigyorának eltűnéséből megmondhatta, hogy nem igazán tetszett neki a válasza.
Nem derengett
neki, milyen közel volt hozzá, míg az óra el nem kezdődött. Az egyetlen
személy, aki mellett valaha ült, Elle volt, és most az iskola legnagyobb sráca
mellett ül.
Érezve a
közelséget kettejük közt újra tördelni kezdte a kezét az asztal alatt, próbálva
az órára vagy bármi másra koncentrálni, ami nem ő volt. Amo ezt eléggé
megnehezítette. Úgy tűnt tetszik neki, hogy kényelmetlenül érzi magát miatta.
Időnként emlékeztette a jelenlétére azzal, hogy fészkelődött a székén, mozgatta a
karját épp olyan közel az övéhez, hogy felálljanak a pihék a nyakán.
Nem hitte, hogy az
utolsó csengetés valaha is megszólal. Ez volt a leglassabb óra az életében.
Figyelve a fali óra mutatóját lassan haladni, gyakorlatilag egy pillanattal
korábban ugrott fel, minthogy a csengő megszólalt volna.
Leszarom.
Chloe eldöntötte, hogy inkább kihasználja az alkalmat, hogy Elle-hez fusson, mintsem
eltöltsön még egy másodpercet vele.
– Én nem tenném. –
Amo hangja állította meg, mielőtt kereket oldhatott volna. – Sebastian
szekrénye pontosan azon az ajtón túl van, de ha előnyben részesíted a
kockáztatást, akkor hajrá.
Nagyot nyelve
fontolóra vette a lehetőségeit, mielőtt eldöntötte, hogy a kettő közül a kisebb
rosszal marad.
Amo kihasználva az
idejét megvárta, míg az osztály nagy része kimegy, mielőtt egyáltalán felállt a
helyéről.
Beállva mögé, először
fenntartva a távolságot végre képes volt a hihetetlen faszfej hátára mereszteni
a szemét. Egészen addig, míg elhaladtak Sebastian halálos pillantása előtt,
ekkor felgyorsította a lépteit, hogy olyan közel legyen a hátához, amennyire
tudott. Várj… Valami baj van az arcával?
– Mellettem sétálj
– morogta Amo a válla felett, mikor a lány rálépett a sarkára.
Inkább maradva
mögötte úgy döntött, több helyet hagy maguk közt.
Amo hirtelen
megállt, hogy belé fusson és móresre tanítsa. Az csak dühösebbé tette, mikor
nem ütközött neki.
– Miért nem jössz
mellettem úgy, ahogy kértem?
Chloe úgy érezte
magát, mint egy ijedt őzike a fényszórók előtt, nem tudta, hogyan reagáljon a
haragjára.
– Tudom, hogy
tudsz beszélni, Chloe. – Keresztbe fonva a karját még inkább megfélemlítően
hatott. – Most pedig válaszolj.
É-é…
Nem tudott. Csak állt
ott, ledermedve, míg a földet bámulta, remélve, hogy véget ér.
Újabb halk morgás
hagyta el a torkát, mielőtt feladta és megindult a rajzterem felé válasz
nélkül.
Nehezen követte és
az egyetlen ok, amiért mégis, az Sebastian egy pillanattal korábbi halálos
pillantása volt. Valami határozottan nem volt rendben az arcával…
A rajzteremhez
érve Chloe kiugrott mögüle, hogy lássa Elle-t, Nerót és Vincentet.
– Nero, beszélnünk
kell. Chloe végig a seggemben volt. Mondtam neki…, – Amo megállt a mondat
közepén, hogy lebámuljon rá – …hogy mellettem jöjjön, de még azt is elutasítja,
hogy egyáltalán hozzám szóljon.
Ennyi volt. Nem
tudta többé elviselni. Láthatóan szerette felhasználni a méreteit, hogy
irányítsa a körülötte lévő embereket. Évekkel ezelőtt megmondta, a kedves
Amóból faszfej Amo lesz, ha egyszer beindul nála a pubertás.
– É-én így
sétálok!
Elle nevetett a kitörésén.
– Oh, most már
tudsz beszélni, mert Elle a közeledben van. Téged hibáztatlak! – mutatott Amo
Elle-re.
Abbahagyta a
nevetést. – Engem? Mit tettem?
– Te tanítottad
meg így menni.
Odalépve hozzá
Elle az arcába mászott. – Nem, szart se tanítottam neki. Akkor tanult meg
mögöttem járni, mikor mindenki elkezdett minket terrorizálni.
– Mi sohasem piszkáltunk
titeket.
– Nem, de pokolian
biztos, hogy nem is állítottátok meg. Gyere, Chloe; elmegyünk.
Nero megállította.
– Jól van, mindenki higgadjon le. Igazad van. Mi éppolyan bűnösök vagyunk
ebben. Mindhármunk nagyon sajnálja, és mostantól megpróbálunk titeket ezért kárpótolni.
De neked és Chloénak is segítenie kell ebben. Chloe, hallgass Amóra és próbálj
időnként beszélgetni vele.
Nem kösz…
– És… – fűzte
hozzá Amo.
– És szállj ki Amo
seggéből. Mostantól mellette sétálj. Sokkal biztonságosabb ott. Bárki elkaphat
a háta mögött, ha nagyon akar.
Nyelt egyet és
visszagondolva rájött, Sebastian könnyedén megtehette volna. Chloe bólintott.
– Igen, mintha
több tere lenne a szörnyeteg mellett. – Elle kinyújtotta a nyelvét.
Nero felemelte a
kezét, mikor úgy tűnt, Amo készen áll az okos visszavonulásra. Azonban mégis
elsétált, a parkoló felé véve az irányt.
Az ösztönei még
mindig azt súgták, hogy Elle mögött sétáljon, de Nero mozgásra bírta.
– Chloe, mellette.
Vereséget
szenvedve sétált Elle mellett, észrevette, hogy Amo a fejét rázza.
Mikor kiértek a
parkolóba, látta, hogy Sebastian azon van, hogy beszálljon a kocsijába. Ekkor
ébredt rá, mi a baj az arcával. Hol
szerzett monoklit? Nagyon hamar nyilvánvalóvá vált abból a pillantásból, amit
Sebastian küldött feléjük, mikor beszállt és becsapta az ajtót, hogy a
srácoknak van valami közük hozzá.
Amo vizsgálgatni
kezdte az autóját, mikor odaértek a BMW-jéhez. – Valaki felhasította a kibaszott
kerekeit.
Igen, határozottan
ők húztak be Sebastiannek ebéd után.
Nero nyugtalanul hátrasimította
a haját. – Rendben. Elle és Chloe, ma én viszlek titeket haza.
– Nem gáz. Már
volt ezelőtt is lapos kerekem. El tudom vezetni a kocsit néhány mérföldön
keresztül a kereskedőhöz.
Minden BMW
különleges gumikkal volt felszerelve, ami megengedte, hogy így vezess. Nem is
tudta, míg át nem hajtott egy szögön és fel kellett hívnia az apját egy
vontatóért. Elmondta neki, hogy a kereskedőig kibírja, mielőtt letette.
Vincent nem
tehetett róla, de felemelte a hangját. – Oh, Istenem, komolyan beszél?
– Chloe, nem fogsz
lapos gumikkal vezetni, pláne nem úgy, hogy Elle is ott van melletted. Majd én
hazaviszlek titeket. Apukád tud a kocsiról gondoskodni, ugye?
Félt, hogy az apja
talán mérges lesz, hogy ezt engedte. – E-el tudom vezetni. Ezért vettem a gumikat.
Amo közel járt a
meneküléshez. – Jézus Krisztus, én lépek innen. Majd én hazaviszem Leót. Sok
szerencsét ezekkel az őrültekkel.
– Chloe, vagy
velem és Elle-lel jössz, vagy Vincent fog hazavinni.
Vincent
felvillantotta a szépfiús mosolyát Nero szavaira.
Hamar meggondolta
magát, kibökve a válaszát. – Veled és Elle-el megyek.
Az a mosoly egy
dolgot bizonyított. Világos, hogy
pszichopata.
11 megjegyzés:
Nagyon szépen köszönöm.
Köszönöm :)
Köszi 🙂🌷
Köszönöm szépen!
Köszönöm!
Köszönöm a forditást !!!!! ;-)
Nagyon szeretem ezt a sorozatot is olvasni tőletek. Köszönöm, hogy időt szakítatok rá. :)
Köszönöm szépen a munkátokat! 🌹 Nagyon szeretem ezt a sorozatot!😊
koszi!
Köszönöm!😊
Szuper volt, köszönöm!
Megjegyzés küldése