Sarah Brianne - Made Men 3. - Chloe

26. fejezet

Világos, hogy pszichopata

Fordította: Keiko

Chloe nem számított rá, hogy kint fognak várni rájuk, mikor az órájuk véget ért. Nero arckifejezése nem volt boldog.

– Mit mondtam neked?

– Szóltál, de úgy döntöttem, hogy nem hallgatok rád.

Elle felvillantott egy mosolyt, majd elindult, hogy átkísérje Chloét a következő órájára. Gyorsan elpárolgott, mikor a fiú megragadta a kezét.

– Komolyan azt gondolod, hagynom kellene, hogy elkísérd Chloét, aztán egyedül tedd meg az utat a rajzteremig? Biztos vagyok benne, hogy Sebastian meghalna azért, hogy rád tegye a kezét… egyedül. De mi a helyzet, mikor rájönnek, hogy leszarod mit tesznek veled és Chloét veszik célba? Cassandrát csak felfüggesztették, de vissza fog jönni, Elle. És addig Sebastian végzi a piszkos munkát, csakúgy, mint Stephanie és Stacy.

– Igen, te tudnál Cassandráról és Stephanie-ról; olyan közel álltatok egymáshoz. Oh, várj, el is felejtettem. Stacy-vel is.

– Az egy másik beszélgetés, amiről később beszélhetünk. Most azt kérdezem, akarod, hogy Chloénak bántódása essen? Mert tudod, hogy igazam van.

Nem számított, hogy arra késztetik, hogy Elle mellett sétáljon, hogy kedvelte-e őket vagy sem, vagy bármi más. Évek óta a legjobb barátja volt a testőre, mert Chloe gyenge volt, és most, bár kurvára megrémisztették, hogy őszinte legyen, rá kellett vennie Elle-t. Jobbat érdemelt, és ha csak egy napig tartanak is velük, akkor az egy olyan nap, amikor nem fogják megverni.

– Igaza van, Elle.

Elle végül sóhajtva beleegyezett. – Rendben, menjünk.

Nero visszatartotta a lányt. – Most úgy csináljuk a dolgokat, ahogy én mondom. Amónak egészségügyi órája van Chloéval, ezért elkíséri őt az osztályba, és visszahozza hozzád a rajzhoz. Vágod?

Lassan kezdte megbánni a megjegyzését.

Elle a fejét rázta. – Rohadtul nem így lesz.

– Ez nem vita tárgya többé, Elle. Chloe, Amo az órádon van?

A földre nézve azt kívánta, bárcsak tudna hazudni. – Uhm, igen.

– Jó. Most Amo elkísér és visszahoz az óráról. Csak az utolsó óráig és melletted fog ülni a teremben. Jó ez így neked?

Nem, nem az.

Elle ránézett. – Nem, nem az.

Mikor visszapillantott rá, Chloe látta, hogy mindketten mélyen megrémültek attól, hogy mi történhet, ha nem fogadják el a segítségüket.

Chloénak félre kellett néznie róla, hogy kimondhassa a szót. – I-igen.

– Rendben. Gyerünk, Chloe. Biztonságban leszel Amóval. – Őszinte ígéretnek tűnt Nero hangján.

– Gyere, Chloe. – Amo azonnal elindult.

Nagy erőfeszítésébe telt, hogy kövesse őt, hátrahagyva Elle-t. Remélte kívülről erősnek tűnik. Belül nem volt az. Csak annak a gondolata késztette mozgásra a lábát, hogy ő és Elle túlélik a félévet.

Mivel úgy tűnt, Amo szeret előre menni, a háta mögött haladt, kicsit nagyobb távolságot tartva, mint általában Elle-lel. Felettébb kellemetlen volt. Olyan… nagy volt. Ránézett a hátára és még csak nem is látta, mi van a másik oldalon.

Úgy tűnt mindenki kitér előle, ahogy középen végigsétált, egyszer sem mozdulva oldalirányba. Mindenkit csak akkor látott, mikor már elhaladtak mellettük, és határozottan távolságot tartottak tőle.

Egy lépéssel közelebb ment a hátához, úgy gondolta, talán majd megszokja. Testőr felépítésű volt, és senki sem vette észre, hogy mögötte van, mivel olyan alacsony volt, mint a gólyák többsége.

Elérve az osztálytermet Amo kinyitotta az ajtót. Arra számított, hogy a fiú megy be először, de nem így történt. Rá várt, hogy bemenjen. Látva, milyen közel kerülne hozzá, ha így tenne, inkább várta, hogy Amo menjen be.

– Menj – mondta durván, láthatóan nem tett kísérletet arra, hogy ő menjen be elsőként.

Majdnem elfelejtettem, hogy egy szörnyeteg. Chloe óvatosan elhaladt mellette, betrappolva a terembe.

Amo hagyta, hogy becsukódjon az ajtó mögötte, ahogy megrázta a fejét.

A suttogás végigcikázott a termen, mikor együtt beléptek, ami majdnem megállásra késztette. Nem is mozdult, míg Amo már majdnem nekiment, akkor vette csak az irányt hátra, a saját székéhez.

Hagyta, hogy hosszú fekete haja elrejtse az arcát, próbálta nem hallgatni a pletykákat arról, hogy mi történt ebéd közben.

Az asztalok az egészégügyi órán nagyon hasonlóan voltak elrendezve, mint a tudományos terem a számos asztallal, amelyeknél csak két ember ülhet. Chloe asztalához csak egy szék tartozott a terem legvégében, de ez azért volt, mert soha senki sem ült ott igazából, és eggyel kevesebb szék volt a helyiségben.

Végre elérve a helyét, tördelni kezdte a kezét, a rá irányuló figyelem nyugtalansággal töltötte el. Azonban hálás volt, hogy távolságot tarthat közöttük. Nem számított rá, hogy tényleg mellé ül, ahogy Nero mondta. Plusz, nincs szék mel…

Egy nagyon hangos és nagyon utálatos hang töltötte meg a teret, ahogy Amo megragadott egy üres széket a régi asztalánál és nyikorogva maga mögött húzta.

Kérlek, állj meg. Kérlek, állj meg. Feszengése folytatódott, míg az asztalhoz nem helyezte a székét az övé mellé.

Büszkén mosolyogva foglalt helyet. – Azt hitted nem fogok ténylegesen melletted ülni, igaz?

Chloe válasza az volt, hogy székével kiiszkolt az asztal széléhez, bár ez nem adott neki több teret, mert a fiú gyakorlatilag az egész asztalt elfoglalta.

Önelégült vigyorának eltűnéséből megmondhatta, hogy nem igazán tetszett neki a válasza.

Nem derengett neki, milyen közel volt hozzá, míg az óra el nem kezdődött. Az egyetlen személy, aki mellett valaha ült, Elle volt, és most az iskola legnagyobb sráca mellett ül.

Érezve a közelséget kettejük közt újra tördelni kezdte a kezét az asztal alatt, próbálva az órára vagy bármi másra koncentrálni, ami nem ő volt. Amo ezt eléggé megnehezítette. Úgy tűnt tetszik neki, hogy kényelmetlenül érzi magát miatta. Időnként emlékeztette a jelenlétére azzal, hogy fészkelődött a székén, mozgatta a karját épp olyan közel az övéhez, hogy felálljanak a pihék a nyakán.

Nem hitte, hogy az utolsó csengetés valaha is megszólal. Ez volt a leglassabb óra az életében. Figyelve a fali óra mutatóját lassan haladni, gyakorlatilag egy pillanattal korábban ugrott fel, minthogy a csengő megszólalt volna.

Leszarom. Chloe eldöntötte, hogy inkább kihasználja az alkalmat, hogy Elle-hez fusson, mintsem eltöltsön még egy másodpercet vele.

– Én nem tenném. – Amo hangja állította meg, mielőtt kereket oldhatott volna. – Sebastian szekrénye pontosan azon az ajtón túl van, de ha előnyben részesíted a kockáztatást, akkor hajrá.

Nagyot nyelve fontolóra vette a lehetőségeit, mielőtt eldöntötte, hogy a kettő közül a kisebb rosszal marad.

Amo kihasználva az idejét megvárta, míg az osztály nagy része kimegy, mielőtt egyáltalán felállt a helyéről.

Beállva mögé, először fenntartva a távolságot végre képes volt a hihetetlen faszfej hátára mereszteni a szemét. Egészen addig, míg elhaladtak Sebastian halálos pillantása előtt, ekkor felgyorsította a lépteit, hogy olyan közel legyen a hátához, amennyire tudott. Várj… Valami baj van az arcával?

– Mellettem sétálj – morogta Amo a válla felett, mikor a lány rálépett a sarkára.

Inkább maradva mögötte úgy döntött, több helyet hagy maguk közt.

Amo hirtelen megállt, hogy belé fusson és móresre tanítsa. Az csak dühösebbé tette, mikor nem ütközött neki.

– Miért nem jössz mellettem úgy, ahogy kértem?

Chloe úgy érezte magát, mint egy ijedt őzike a fényszórók előtt, nem tudta, hogyan reagáljon a haragjára.

– Tudom, hogy tudsz beszélni, Chloe. – Keresztbe fonva a karját még inkább megfélemlítően hatott. – Most pedig válaszolj.

É-é…

Nem tudott. Csak állt ott, ledermedve, míg a földet bámulta, remélve, hogy véget ér.

Újabb halk morgás hagyta el a torkát, mielőtt feladta és megindult a rajzterem felé válasz nélkül.

Nehezen követte és az egyetlen ok, amiért mégis, az Sebastian egy pillanattal korábbi halálos pillantása volt. Valami határozottan nem volt rendben az arcával…

A rajzteremhez érve Chloe kiugrott mögüle, hogy lássa Elle-t, Nerót és Vincentet.

– Nero, beszélnünk kell. Chloe végig a seggemben volt. Mondtam neki…, – Amo megállt a mondat közepén, hogy lebámuljon rá – …hogy mellettem jöjjön, de még azt is elutasítja, hogy egyáltalán hozzám szóljon.

Ennyi volt. Nem tudta többé elviselni. Láthatóan szerette felhasználni a méreteit, hogy irányítsa a körülötte lévő embereket. Évekkel ezelőtt megmondta, a kedves Amóból faszfej Amo lesz, ha egyszer beindul nála a pubertás.

– É-én így sétálok!

Elle nevetett a kitörésén.

– Oh, most már tudsz beszélni, mert Elle a közeledben van. Téged hibáztatlak! – mutatott Amo Elle-re.

Abbahagyta a nevetést. – Engem? Mit tettem?

– Te tanítottad meg így menni.

Odalépve hozzá Elle az arcába mászott. – Nem, szart se tanítottam neki. Akkor tanult meg mögöttem járni, mikor mindenki elkezdett minket terrorizálni.

– Mi sohasem piszkáltunk titeket.

– Nem, de pokolian biztos, hogy nem is állítottátok meg. Gyere, Chloe; elmegyünk.

Nero megállította. – Jól van, mindenki higgadjon le. Igazad van. Mi éppolyan bűnösök vagyunk ebben. Mindhármunk nagyon sajnálja, és mostantól megpróbálunk titeket ezért kárpótolni. De neked és Chloénak is segítenie kell ebben. Chloe, hallgass Amóra és próbálj időnként beszélgetni vele.

Nem kösz…

– És… – fűzte hozzá Amo.

– És szállj ki Amo seggéből. Mostantól mellette sétálj. Sokkal biztonságosabb ott. Bárki elkaphat a háta mögött, ha nagyon akar.

Nyelt egyet és visszagondolva rájött, Sebastian könnyedén megtehette volna. Chloe bólintott.

– Igen, mintha több tere lenne a szörnyeteg mellett. – Elle kinyújtotta a nyelvét.

Nero felemelte a kezét, mikor úgy tűnt, Amo készen áll az okos visszavonulásra. Azonban mégis elsétált, a parkoló felé véve az irányt.

Az ösztönei még mindig azt súgták, hogy Elle mögött sétáljon, de Nero mozgásra bírta.

– Chloe, mellette.

Vereséget szenvedve sétált Elle mellett, észrevette, hogy Amo a fejét rázza.

Mikor kiértek a parkolóba, látta, hogy Sebastian azon van, hogy beszálljon a kocsijába. Ekkor ébredt rá, mi a baj az arcával. Hol szerzett monoklit? Nagyon hamar nyilvánvalóvá vált abból a pillantásból, amit Sebastian küldött feléjük, mikor beszállt és becsapta az ajtót, hogy a srácoknak van valami közük hozzá.

Amo vizsgálgatni kezdte az autóját, mikor odaértek a BMW-jéhez. – Valaki felhasította a kibaszott kerekeit.

Igen, határozottan ők húztak be Sebastiannek ebéd után.

Nero nyugtalanul hátrasimította a haját. – Rendben. Elle és Chloe, ma én viszlek titeket haza.

– Nem gáz. Már volt ezelőtt is lapos kerekem. El tudom vezetni a kocsit néhány mérföldön keresztül a kereskedőhöz.

Minden BMW különleges gumikkal volt felszerelve, ami megengedte, hogy így vezess. Nem is tudta, míg át nem hajtott egy szögön és fel kellett hívnia az apját egy vontatóért. Elmondta neki, hogy a kereskedőig kibírja, mielőtt letette.

Vincent nem tehetett róla, de felemelte a hangját. – Oh, Istenem, komolyan beszél?

– Chloe, nem fogsz lapos gumikkal vezetni, pláne nem úgy, hogy Elle is ott van melletted. Majd én hazaviszlek titeket. Apukád tud a kocsiról gondoskodni, ugye?

Félt, hogy az apja talán mérges lesz, hogy ezt engedte. – E-el tudom vezetni. Ezért vettem a gumikat.

Amo közel járt a meneküléshez. – Jézus Krisztus, én lépek innen. Majd én hazaviszem Leót. Sok szerencsét ezekkel az őrültekkel.

– Chloe, vagy velem és Elle-lel jössz, vagy Vincent fog hazavinni.

Vincent felvillantotta a szépfiús mosolyát Nero szavaira.

Hamar meggondolta magát, kibökve a válaszát. – Veled és Elle-el megyek.

Az a mosoly egy dolgot bizonyított. Világos, hogy pszichopata.