21. fejezet
Visszatérni még egyszer
Fordította: Keiko
Végzős év
Chloe egy kicsit
sem aludt előző este, és a tükörképére nézve ezt meg is mondhatta. Szürke
szemei kimerültnek tűntek, bőre még fakóbb volt, mint általában. Leegyszerűsítve
durván festett, és erősen kételkedett benne, hogy a smink segítene. Kezdett
felfordulni a gyomra a gondolatra, hogy ismét vissza kell mennie az iskolába.
Három és fél évet
átvészelve gondolnád, hogy egyszerűbb lett, de nem. A „szörnyszülött” szót
hallani még mindig ugyanolyan fájdalmas volt, mint legelső alkalommal, mikor
Cassandra száját hagyta el. Az egyetlen ok, amiért eddig túlélte, az Elle volt,
és ő tudta ezt.
Chloe még mindig
nem bocsájtott meg magának amiatt, hogy miatta járt továbbra is a Legacy
Prep gimibe. Valójában a mai napig utálta magát érte.
Csak rosszabb lett
Elle-nek, mióta úgy döntött, marad. A tanulók néhánya megtudta, hogy az
étkezdében dolgozik, és azóta „megajándékozták” a „pincérnő” elnevezéssel.
Cassandra és Serbastian a rovására megtudták, és még a munkahelyére is
elmentek, csak, hogy kiszolgálhassa őket, míg szemétként bántak vele.
Chloe
számtalanszor könyörgött Elle-nek, hogy menjen és felejtse őt el, de nem tudta
rávenni. Chloe csapdába esett és néha azon tűnődött, vajon megéri-e, de Elle
soha nem hagyná, hogy feladja. Következésképpen minden nap felkel és Elle-el az
oldalán szembenéz a démonjaival.
Annyira közel vagyunk. Most már nem adhatta fel. Csak egy fél évük maradt
hátra a középiskolából, és a mai nap volt az első a karácsonyi szünet után.
Csak egy félév állt köztük és a főiskola között. Chloe olyan távoli főiskolára
megy, amennyire csak lehet, és remélte, Elle is vele tart.
Itt nem volt
semmilye, és maga mögött akarta hagyni a családját, és Kansas City embereit és
helyeit.
Chloe a
tükörképére bámult, a mély hegre pillantva, amit még mindig viselt. Örökre.
Ha ő és Elle csak
egyetlen további félévre képesek elkerülni a bajt, akkor talán élve kijutnak
erről a kellemetlen helyről.
*
* *
Elle megdermedt a
menza padlóján heverő ebédjére tekintve.
– Gyerünk,
takarítsd fel, pincérnő! – mondta Cassandra Elle-nek, miután a földre lökte a
lány tálcáját.
Az ebédlő elcsendesedett, mindenki azon elmélkedett, mit fog Elle csinálni. Chloe is azon
gondolkodott, hogyan fog Elle válaszolni, de nem reagált. Ehelyett figyelmen
kívül hagyta Cassandrát.
Kezdett pánikba
esni és Chloe rájött, ez nem fog jól végződni.
– Ribanc, tudom,
hogy hallottál!
Próbált kikerülni
az útból, mikor Cassandra felkapta a tányérját és a feje fölé tartotta, de a
lány két másolat-legjobb barátja a két oldalára állt. Chloe azonnal visszaült
attól való félelmében, hogy megérintik, míg hátrálásra kényszerítik.
Cassandra magas
hangja a fülében csengett. – Takarítsd fel a szemetet, mint ahogy azt egy
pincérnőnek kell, vagy a kis szörnyszülöttnek meglesz a maga szemete, amit majd
fel kell tarkítania.
Chloe elkezdte
tördelni a kezét, amitől a körmei mélyen belevágtak a tenyerébe, mindig azt
kívánva, hogy a fájdalom segítsen megszabadulni a rettegéstől.
Mikor Sebastian
arcon csapta egy mosogatóronggyal, Elle Chloéra pillantott, mielőtt elkezdte
feltakarítani a piszkot. Le kellett nyelnie a büszkeségét, hogy le tudjon
térdelni az egész ebédlő előtt és fel tudja takarítani, de sarokba szorították
és ki akarta juttatni Chloét anélkül, hogy ártottak volna neki.
Elle gyorsan
felpucolta, nem vesztegette az időt.
– Gyere, Chloe.
Menjünk.
Látni Elle
kinyújtott kezét segített neki megállni a kéztördelést.
– Már megbocsáss,
de kihagytál egy foltot. – Cassandra már azon volt, hogy ráborítsa a tányér
tartalmát Chloe fejére.
Elle szinte
gondolkodás nélkül, olyan gyorsan ütötte ki a kezéből a tányért, ahogy csak
tudta, és annak tartalma Cassandrán landolt.
Hangosan visított,
ahogy a tanulók vagy nevetésben törtek ki, vagy csendben maradtak a teljes és
tökéletes megdöbbenéstől.
– Te kibaszott
kurva! Véged van!
Chloe ereiben
megfagyott a vér és a teste kezdte felkészíteni magát a közeledő viharra.
Mikor Elle felől
rántást érzett a felsőjén, az eléggé magához térítette, hogy egyenesen az
ajtóhoz fusson.
Az ajtóhoz érve
eltorlaszolva találták azt az elsőéves angol tanárjuk, Mr. Evans által.
Ennyi volt
számukra. Nem bújhattak el és nem volt kiú…
– Elle, Chloe,
menjetek vissza az osztályba – mondta Mr. Evans hátborzongató nyugalommal.
Egyetlen
pillanatot sem vesztegetve kislisszoltak, hallva Mr. Evans hangját kiszűrődni,
amint leléptek.
– Ms. Ross, takarítsa
fel a piszkot, amit csinált. Nem engedhetem, hogy a többi diák azt gondolja,
egyesek bármit megúszhatnak, ugye? Óh, és ha készen van, találkozzunk az
igazgatói irod…
Olyan sok gondolat
keringett Chloe fejében, amint a spanyol terem felé igyekeztek. Cassandrát még
soha nem vonták így felelősségre, nem is szólva arról, hogy megszégyenítették
az egész iskola előtt.
Ezek után kizárt, hogy túléljük. Nem fogja hagyni.
– Annyira
sajnálom, Chloe. Csak egy ösztönös reakció volt. Nem akartam, hogy az egészet
rád borítsa – mondta neki Elle, mikor elérték a tanterem biztonságát.
Nehezen kapott
levegőt, mikor arra gondolt, Cassandra milyen terveket tartogathat számukra.
– Tudom, de mit
fogunk csinálni? Meg fog ölni bennünket. Ezt te is tudod.
– Halvány lila
gőzöm sincs. Valami javaslat? – kérdezte Elle, ahogy leült és az asztalra
ejtette a fejét.
– Óh, igen, a suli
számkivetettjei lettünk.
Chloe nem tudta
elhinni, hogyan tudott így elbaszódni az első nap. Minden, amin korábban
keresztülmentek Cassandrával, gyerekjáték volt a mosthoz képest.
Csak el akarta kerülni
a bajt, így kijuthatnak. Olyan közel
voltunk.
6 megjegyzés:
Koszonom szepen! 😊
Köszönöm szépen !!!! ;-)
Köszi szépen!😘
Köszönöm!
Köszönöm!
Köszönöm:)
Megjegyzés küldése