Sarah Brianne - Made Men 3. - Chloe

21. fejezet

Visszatérni még egyszer

     Fordította: Keiko

Végzős év

Chloe egy kicsit sem aludt előző este, és a tükörképére nézve ezt meg is mondhatta. Szürke szemei kimerültnek tűntek, bőre még fakóbb volt, mint általában. Leegyszerűsítve durván festett, és erősen kételkedett benne, hogy a smink segítene. Kezdett felfordulni a gyomra a gondolatra, hogy ismét vissza kell mennie az iskolába.

Három és fél évet átvészelve gondolnád, hogy egyszerűbb lett, de nem. A „szörnyszülött” szót hallani még mindig ugyanolyan fájdalmas volt, mint legelső alkalommal, mikor Cassandra száját hagyta el. Az egyetlen ok, amiért eddig túlélte, az Elle volt, és ő tudta ezt.

Chloe még mindig nem bocsájtott meg magának amiatt, hogy miatta járt továbbra is a Legacy Prep gimibe. Valójában a mai napig utálta magát érte.

Csak rosszabb lett Elle-nek, mióta úgy döntött, marad. A tanulók néhánya megtudta, hogy az étkezdében dolgozik, és azóta „megajándékozták” a „pincérnő” elnevezéssel. Cassandra és Serbastian a rovására megtudták, és még a munkahelyére is elmentek, csak, hogy kiszolgálhassa őket, míg szemétként bántak vele.

Chloe számtalanszor könyörgött Elle-nek, hogy menjen és felejtse őt el, de nem tudta rávenni. Chloe csapdába esett és néha azon tűnődött, vajon megéri-e, de Elle soha nem hagyná, hogy feladja. Következésképpen minden nap felkel és Elle-el az oldalán szembenéz a démonjaival.

Annyira közel vagyunk. Most már nem adhatta fel. Csak egy fél évük maradt hátra a középiskolából, és a mai nap volt az első a karácsonyi szünet után. Csak egy félév állt köztük és a főiskola között. Chloe olyan távoli főiskolára megy, amennyire csak lehet, és remélte, Elle is vele tart.

Itt nem volt semmilye, és maga mögött akarta hagyni a családját, és Kansas City embereit és helyeit.

Chloe a tükörképére bámult, a mély hegre pillantva, amit még mindig viselt. Örökre.

Ha ő és Elle csak egyetlen további félévre képesek elkerülni a bajt, akkor talán élve kijutnak erről a kellemetlen helyről.

* * *

Elle megdermedt a menza padlóján heverő ebédjére tekintve.

– Gyerünk, takarítsd fel, pincérnő! – mondta Cassandra Elle-nek, miután a földre lökte a lány tálcáját.

Az ebédlő elcsendesedett, mindenki azon elmélkedett, mit fog Elle csinálni. Chloe is azon gondolkodott, hogyan fog Elle válaszolni, de nem reagált. Ehelyett figyelmen kívül hagyta Cassandrát.

Kezdett pánikba esni és Chloe rájött, ez nem fog jól végződni.

– Ribanc, tudom, hogy hallottál!

Próbált kikerülni az útból, mikor Cassandra felkapta a tányérját és a feje fölé tartotta, de a lány két másolat-legjobb barátja a két oldalára állt. Chloe azonnal visszaült attól való félelmében, hogy megérintik, míg hátrálásra kényszerítik.

Cassandra magas hangja a fülében csengett. – Takarítsd fel a szemetet, mint ahogy azt egy pincérnőnek kell, vagy a kis szörnyszülöttnek meglesz a maga szemete, amit majd fel kell tarkítania.

Chloe elkezdte tördelni a kezét, amitől a körmei mélyen belevágtak a tenyerébe, mindig azt kívánva, hogy a fájdalom segítsen megszabadulni a rettegéstől.

Mikor Sebastian arcon csapta egy mosogatóronggyal, Elle Chloéra pillantott, mielőtt elkezdte feltakarítani a piszkot. Le kellett nyelnie a büszkeségét, hogy le tudjon térdelni az egész ebédlő előtt és fel tudja takarítani, de sarokba szorították és ki akarta juttatni Chloét anélkül, hogy ártottak volna neki.

Elle gyorsan felpucolta, nem vesztegette az időt.

– Gyere, Chloe. Menjünk.

Látni Elle kinyújtott kezét segített neki megállni a kéztördelést.

– Már megbocsáss, de kihagytál egy foltot. – Cassandra már azon volt, hogy ráborítsa a tányér tartalmát Chloe fejére.

Elle szinte gondolkodás nélkül, olyan gyorsan ütötte ki a kezéből a tányért, ahogy csak tudta, és annak tartalma Cassandrán landolt.

Hangosan visított, ahogy a tanulók vagy nevetésben törtek ki, vagy csendben maradtak a teljes és tökéletes megdöbbenéstől.

– Te kibaszott kurva! Véged van!

Chloe ereiben megfagyott a vér és a teste kezdte felkészíteni magát a közeledő viharra.

Mikor Elle felől rántást érzett a felsőjén, az eléggé magához térítette, hogy egyenesen az ajtóhoz fusson.

Az ajtóhoz érve eltorlaszolva találták azt az elsőéves angol tanárjuk, Mr. Evans által.

Ennyi volt számukra. Nem bújhattak el és nem volt kiú…

– Elle, Chloe, menjetek vissza az osztályba – mondta Mr. Evans hátborzongató nyugalommal.

Egyetlen pillanatot sem vesztegetve kislisszoltak, hallva Mr. Evans hangját kiszűrődni, amint leléptek.

– Ms. Ross, takarítsa fel a piszkot, amit csinált. Nem engedhetem, hogy a többi diák azt gondolja, egyesek bármit megúszhatnak, ugye? Óh, és ha készen van, találkozzunk az igazgatói irod…

Olyan sok gondolat keringett Chloe fejében, amint a spanyol terem felé igyekeztek. Cassandrát még soha nem vonták így felelősségre, nem is szólva arról, hogy megszégyenítették az egész iskola előtt.

Ezek után kizárt, hogy túléljük. Nem fogja hagyni.

– Annyira sajnálom, Chloe. Csak egy ösztönös reakció volt. Nem akartam, hogy az egészet rád borítsa – mondta neki Elle, mikor elérték a tanterem biztonságát.

Nehezen kapott levegőt, mikor arra gondolt, Cassandra milyen terveket tartogathat számukra.

– Tudom, de mit fogunk csinálni? Meg fog ölni bennünket. Ezt te is tudod.

– Halvány lila gőzöm sincs. Valami javaslat? – kérdezte Elle, ahogy leült és az asztalra ejtette a fejét.

– Óh, igen, a suli számkivetettjei lettünk.

Chloe nem tudta elhinni, hogyan tudott így elbaszódni az első nap. Minden, amin korábban keresztülmentek Cassandrával, gyerekjáték volt a mosthoz képest.

Csak el akarta kerülni a bajt, így kijuthatnak. Olyan közel voltunk.