Sarah Brianne - Made Men 4. - Lucca

Prológus

A sebhely mögötti történet, a szomorúság, a fájdalom és a gyötrelem története

       Fordította: Keiko

Hét hónappal ezelőtt januárban…

Az út szélére húzódva a fekete Cadillac-kel pozícionálta magát a ház megfigyeléséhez. Aztán az órára nézett s látta, tökéletesen időzített.

Évvége.

Az öngyújtójával játszadozott, várta, hogy visszatérjen. Lucca sosem volt jó az egyhelyben ücsörgésben, még csak türelmes ember sem volt, mikor fáradt volt. Az előző éjszaka hosszúra nyúlt, és a teste még mindig érezte ezt. Ettől eltekintve minden másodpercét élvezte.

Múlt éjjel nyugovóra tette Mr. Johnsont és ígéretéhez hűen addig baszta a szőkét, amíg az meg nem bánta. Mindkét dolog a sötét oldalát elégítette ki… egyelőre.

Lucca becsukta az öngyújtóját, amint egy puccos BMW a felhajtóra gurult. Sosem bízott a német autókban. Az egyetlen jó dolog benne, hogy fekete.

Egy eperszőke hajú lány szállt ki a kocsiból. Elle Buchanan. Nem tehetett róla, de egy gúnymosoly terült szét az arcán. A kisöccse kibaszottul nagy bajban volt.

Figyelve, amint a bejárathoz sétál, úgy gondolta minél több ideig figyeled a lányt, annál szebb lesz.

Milyen kár lesz, hogy ki kell fojtanom belőle a szuszt.

Egy dolog biztos volt, a lány meg fog halni és semmi sem mentheti meg. Sajnálatos dolog, hogy épp ott volt, mikor a ravaszt meghúzták, de néhány lány szerencsétlennek születik, ez az egy különösen. Már csak további egy hónap volt a tizennyolcadik szülinapjáig, aztán… vége.

A puccos kocsi megfordult, magára vonva a figyelmét. Azon tűnődött ki tenne ki egy lányt ezen a környéken. Őszintén, kicsit le volt döbbenve, hogy ez volt a cím, figyelembe véve, hogy a lány az előkészítőből jött.

A zsigerei azt súgták, kövesse az autót. Bárkivel is lógott, járulékos veszteség lehet, ha túl sokat járt a kibaszott szája.

Ismét az órára pillantva észrevette, hogy maradt még egy kis ideje, mielőtt Elle munkába indul, így indított eldöntve, hogy követi a BMW-t.

Tartotta a távolságot, olyan irányba követve, amire nem számított. A község ezen része a város tulajdonában állt néhány drága étteremmel s üzlettel együtt.

Figyelve, ahogy a kocsi lehúzódik a város egyik legdrágább üzlete előtt, az utcán parkolt le és előhúzta a mobilját, hogy elküldje a rendszámot egy barátjának. Aztán izgalommal várakozott, a kíváncsiság lassan felemésztette, csak rosszabb lett, mikor az ajtó kinyílt.

Azonnal tudta, hogy nőről van szó, mikor fekete hosszúszárú csizma és fekete farmer bukkant elő. A következő dolog, amit észrevett a hosszú, selymes haja. A legfeketébb haj volt, amit valaha látott.

Kétségbeesetten meg akarta pillantani az arcát, de nem fordult meg. Ennek következtében Lucca azon kapta magát, hogy leállítja a motort és kiszáll az autóból, tűnődve, miképp lehet ez fontosabb, mint bármi más, amit most csinálhatna.

Az ösztönei hajtották, hogy kövesse őt a boltba.

Büszke volt magára, amiért észrevétlen maradt. Fekete farmeres, fekete inges és fekete melegítőfelsős megjelenése tette ezt lehetővé számára, plusz az elhanyagolt arca és haja. Úgy jutott be helyekre, ahogy senki más a családból. A Made Menek figyelmet követeltek az öltönyeikkel és makulátlan hajápolásukkal, míg neki nem volt szüksége efféle figyelemre. Más módszereim vannak, hogy figyelmet követeljek.

Könnyű volt észrevétlenül bejutni a sok drága szarságot kínáló üzletbe. Bejárva a boltot megtalálta a teljesen feketébe öltözött lányt, aki úgy tűnt, egy konkrét darab után kutat. Az arca bal oldalára vetett futó pillantás felfedte puha, porcelán bőrét. Közelebb lopakodott.

Láttam már korábban?

Újabb futó pillantás fiatal korát mutatta meg.

Megállt, azon volt, hogy megforduljon – túl fiatal – de aztán lány megfordult, majd visszatért egy asztalhoz, amit egyszer már megnézett.

A szíve kihagyott, mikor teljesen meglátta arca bal oldalát és feltűnő szürke szemét. Arca másik felét haja függönye takarta. Azt kívánta, bárcsak kinyúlhatna, hogy érezze a selyem tiszta fekete tincseit és félrehúzhatná, hogy felfeldje arca maradékát.

Tűnj el. Semmi jó nem sülhet ki ebből. Abban a pillanatban távoznia kellett volna, hogy észrevette, csak egy tini lány. Habár annak ellenére, hogy még nem tudta hova tenni, valami szólította benne; nem tudott félrenézni és elmenni.

Az egész olyan rossznak tűnt, mégis helyesnek. Különböző irányokba lökdösték. Az esze azt súgta, menjen, de a teste türelmesen várakozott.

Figyelte, ahogy a keze az arcához közelít, érezte, hogy eláll a lélegzete, mikor a füle mögé söpörte a haját.

Bassza meg… A szíve még egy dobbanást kihagyott teljes arca látványára.

Szeme végigpásztázta káprázatos arca jobb felét, amin a szemöldökétől az orcájáig egy sebhely húzódott. Még egy ékesítette buja ajka jobb oldalát fent s lent. Az ösztön, hogy hagyja az ujjbegyeit végigsiklani minden jelen olyan erős volt, hogy azt hitte, felfedi magát.

Szürke szemei elmesélték a hegek mögötti történetet, a szomorúság, a fájdalom és a gyötrelem történetét. Olyan volt, mintha egy porcelánbabát nézne, amit túl sokszor ejtettek le. Mások hibát látnának egy törött babán, ami miatt többé már nem tökéletes, de ő csak a szépséget látta.

A leggyönyörűbb teremtmény volt, amit valaha látott.

Az aranyszínű díszes darab, amiért annyira rajongott a lány ismeretlen volt számára, mígnem kinyitotta a tojás alakú tárgyat, és zene kezdett el szólni belőle. Szemei táncoltak, ahogy figyelte a zenére pörgő balerinát. Azon tűnődött, milyen érzés lenne, ha rá pillantana így.

– Gyönyörű darab, nemde? – egy, a bolt tulajdonosának tűnő idősebb hölgy kérdezte, ahogy felbukkant mellette.

A lány megriadt és lecsukta a zenedobozt.

Lucca azt akarta, hogy térjen vissza az előbbi állapotába. Órákig képes lett volna figyelni, ahogy gyengéd kezekkel tanulmányozza a törékeny darabot.

Mikor a nyelve előbukkant, hogy megnyalja az ajkát, mohón várta, hogy meghallja a hozzá tartozó hangot.

– I-igen. – Ismét a dobozkára pillantott, elkerülve a nő tekintetét. – M-mennyibe kerül?

– Háromezer dollár.

Visszahúzta az ujjait a darabról. – Oh.

A nő kedvesen mosolygott. – Tudom, karácsony épp, hogy elmúlt, de mindig kérheted, esetleg a szülinapodra. Félre tudom tenni.

Megrázta a fejét. – Köszönöm, de túl sokba kerül.

A hölgy mosolygott. – Nos, bármikor visszajöhetsz érte, ha sikerül rábeszélned a szüleidet.

– Köszönöm. – A lány egy utolsó pillantást vetett a zenedobozra, mielőtt elhagyta az üzletet.

Nehezebb volt figyelnie, ahogy távozik, mint gondolta. Nem volt képes kimenni a boltból, míg el nem hajtott. Tehát néznie kellett a kirakaton keresztül, ahogy a kocsihoz megy, és ez nem volt elég közeli számára.

A vibrálás a zsebében arra késztette, hogy elővegye a mobilját. Nem mondott semmit, mikor fogadta a hívást.

A barátja, Sal volt a vonalban. – A BMW Maxwell Master nevére van regisztrálva.

Nem erre számított, habár megmagyarázta, miért érezte úgy, hogy látta már korábban.

– Lány – mondta Lucca óvatosan a telefonba, figyelve, ahogy megközelíti a vezető oldalt.

– Elaine Masterst vette…

– Fiatalabb – szakította félbe.

Sal szünetet tartott. – Heg?

Lucca szeme végigkövette a jeleket. – Igen.

– Ő Maxwell lánya, Chloe Masters.

A gomb lenyomásával megszakította a hívást.

Az idő megállt számára, ahogy bármit és mindent magába szívott róla, mielőtt eltűnt az autóban.

Mindig volt egy pillanat az időben, amivel szembe kellett nézni az életben, mikor a döntést meg kellett hozni, és ez volt az ő pillanata.

A lány megkínzott lelke szólította sötét lelkét, suttogva neki, hogy mentse meg. Szíve most lassú volt, egyenletes, rátalált a céljára – Chloe Masters…

Egy utolsó pillantást vetve a hegeire nem tudott egy napot sem várni, hogy végigsimítson rajta. Gyönyörű.