Prológus
A sebhely
mögötti történet, a szomorúság, a fájdalom és a gyötrelem története
Fordította: Keiko
Hét hónappal ezelőtt januárban…
Az út szélére húzódva a fekete
Cadillac-kel pozícionálta magát a ház megfigyeléséhez. Aztán az órára nézett s
látta, tökéletesen időzített.
Évvége.
Az öngyújtójával játszadozott, várta, hogy
visszatérjen. Lucca sosem volt jó az egyhelyben ücsörgésben, még csak türelmes
ember sem volt, mikor fáradt volt. Az előző éjszaka hosszúra nyúlt, és a teste
még mindig érezte ezt. Ettől eltekintve minden másodpercét élvezte.
Múlt éjjel nyugovóra tette Mr. Johnsont és
ígéretéhez hűen addig baszta a szőkét, amíg az meg nem bánta. Mindkét dolog a
sötét oldalát elégítette ki… egyelőre.
Lucca becsukta az öngyújtóját, amint egy
puccos BMW a felhajtóra gurult. Sosem bízott a német autókban. Az egyetlen jó
dolog benne, hogy fekete.
Egy eperszőke hajú lány szállt ki a
kocsiból. Elle Buchanan. Nem tehetett
róla, de egy gúnymosoly terült szét az arcán. A kisöccse kibaszottul nagy
bajban volt.
Figyelve, amint a bejárathoz sétál, úgy
gondolta minél több ideig figyeled a lányt, annál szebb lesz.
Milyen
kár lesz, hogy ki kell fojtanom belőle a szuszt.
Egy dolog biztos volt, a lány meg fog
halni és semmi sem mentheti meg. Sajnálatos dolog, hogy épp ott volt, mikor a
ravaszt meghúzták, de néhány lány szerencsétlennek születik, ez az egy
különösen. Már csak további egy hónap volt a tizennyolcadik szülinapjáig,
aztán… vége.
A puccos kocsi megfordult, magára vonva a
figyelmét. Azon tűnődött ki tenne ki egy lányt ezen a környéken. Őszintén,
kicsit le volt döbbenve, hogy ez volt a cím, figyelembe véve, hogy a lány az
előkészítőből jött.
A zsigerei azt súgták, kövesse az autót. Bárkivel
is lógott, járulékos veszteség lehet, ha túl sokat járt a kibaszott szája.
Ismét az órára pillantva észrevette, hogy
maradt még egy kis ideje, mielőtt Elle munkába indul, így indított eldöntve,
hogy követi a BMW-t.
Tartotta a távolságot, olyan irányba
követve, amire nem számított. A község ezen része a város tulajdonában állt
néhány drága étteremmel s üzlettel együtt.
Figyelve, ahogy a kocsi lehúzódik a város
egyik legdrágább üzlete előtt, az utcán parkolt le és előhúzta a mobilját, hogy
elküldje a rendszámot egy barátjának. Aztán izgalommal várakozott, a
kíváncsiság lassan felemésztette, csak rosszabb lett, mikor az ajtó kinyílt.
Azonnal tudta, hogy nőről van szó, mikor
fekete hosszúszárú csizma és fekete farmer bukkant elő. A következő dolog, amit
észrevett a hosszú, selymes haja. A legfeketébb haj volt, amit valaha látott.
Kétségbeesetten meg akarta pillantani az
arcát, de nem fordult meg. Ennek következtében Lucca azon kapta magát, hogy
leállítja a motort és kiszáll az autóból, tűnődve, miképp lehet ez fontosabb,
mint bármi más, amit most csinálhatna.
Az ösztönei hajtották, hogy kövesse őt a
boltba.
Büszke volt magára, amiért észrevétlen maradt.
Fekete farmeres, fekete inges és fekete melegítőfelsős megjelenése tette ezt
lehetővé számára, plusz az elhanyagolt arca és haja. Úgy jutott be helyekre,
ahogy senki más a családból. A Made Menek figyelmet követeltek az öltönyeikkel
és makulátlan hajápolásukkal, míg neki nem volt szüksége efféle figyelemre. Más módszereim vannak, hogy figyelmet
követeljek.
Könnyű volt észrevétlenül bejutni a sok
drága szarságot kínáló üzletbe. Bejárva a boltot megtalálta a teljesen feketébe
öltözött lányt, aki úgy tűnt, egy konkrét darab után kutat. Az arca bal
oldalára vetett futó pillantás felfedte puha, porcelán bőrét. Közelebb
lopakodott.
Láttam
már korábban?
Újabb futó pillantás fiatal korát mutatta
meg.
Megállt, azon volt, hogy megforduljon – túl fiatal – de aztán lány megfordult,
majd visszatért egy asztalhoz, amit egyszer már megnézett.
A szíve kihagyott, mikor teljesen meglátta
arca bal oldalát és feltűnő szürke szemét. Arca másik felét haja függönye
takarta. Azt kívánta, bárcsak kinyúlhatna, hogy érezze a selyem tiszta fekete
tincseit és félrehúzhatná, hogy felfeldje arca maradékát.
Tűnj
el.
Semmi jó nem sülhet ki ebből. Abban a pillanatban távoznia kellett volna, hogy
észrevette, csak egy tini lány. Habár annak ellenére, hogy még nem tudta hova
tenni, valami szólította benne; nem tudott félrenézni és elmenni.
Az egész olyan rossznak tűnt, mégis
helyesnek. Különböző irányokba lökdösték. Az esze azt súgta, menjen, de a teste
türelmesen várakozott.
Figyelte, ahogy a keze az arcához közelít,
érezte, hogy eláll a lélegzete, mikor a füle mögé söpörte a haját.
Bassza meg… A szíve még egy dobbanást
kihagyott teljes arca látványára.
Szeme végigpásztázta káprázatos arca jobb
felét, amin a szemöldökétől az orcájáig egy sebhely húzódott. Még egy
ékesítette buja ajka jobb oldalát fent s lent. Az ösztön, hogy hagyja az
ujjbegyeit végigsiklani minden jelen olyan erős volt, hogy azt hitte, felfedi
magát.
Szürke szemei elmesélték a hegek mögötti
történetet, a szomorúság, a fájdalom és a gyötrelem történetét. Olyan volt,
mintha egy porcelánbabát nézne, amit túl sokszor ejtettek le. Mások hibát
látnának egy törött babán, ami miatt többé már nem tökéletes, de ő csak a
szépséget látta.
A leggyönyörűbb teremtmény volt, amit
valaha látott.
Az aranyszínű díszes darab, amiért annyira
rajongott a lány ismeretlen volt számára, mígnem kinyitotta a tojás alakú
tárgyat, és zene kezdett el szólni belőle. Szemei táncoltak, ahogy figyelte a
zenére pörgő balerinát. Azon tűnődött, milyen érzés lenne, ha rá pillantana
így.
– Gyönyörű darab, nemde? – egy, a bolt
tulajdonosának tűnő idősebb hölgy kérdezte, ahogy felbukkant mellette.
A lány megriadt és lecsukta a zenedobozt.
Lucca azt akarta, hogy térjen vissza az
előbbi állapotába. Órákig képes lett volna figyelni, ahogy gyengéd kezekkel
tanulmányozza a törékeny darabot.
Mikor a nyelve előbukkant, hogy megnyalja
az ajkát, mohón várta, hogy meghallja a hozzá tartozó hangot.
– I-igen. – Ismét a dobozkára pillantott,
elkerülve a nő tekintetét. – M-mennyibe kerül?
– Háromezer dollár.
Visszahúzta az ujjait a darabról. – Oh.
A nő kedvesen mosolygott. – Tudom,
karácsony épp, hogy elmúlt, de mindig kérheted, esetleg a szülinapodra. Félre
tudom tenni.
Megrázta a fejét. – Köszönöm, de túl sokba
kerül.
A hölgy mosolygott. – Nos, bármikor
visszajöhetsz érte, ha sikerül rábeszélned a szüleidet.
– Köszönöm. – A lány egy utolsó pillantást
vetett a zenedobozra, mielőtt elhagyta az üzletet.
Nehezebb volt figyelnie, ahogy távozik,
mint gondolta. Nem volt képes kimenni a boltból, míg el nem hajtott. Tehát
néznie kellett a kirakaton keresztül, ahogy a kocsihoz megy, és ez nem volt
elég közeli számára.
A vibrálás a zsebében arra késztette, hogy
elővegye a mobilját. Nem mondott semmit, mikor fogadta a hívást.
A barátja, Sal volt a vonalban. – A BMW
Maxwell Master nevére van regisztrálva.
Nem erre számított, habár megmagyarázta,
miért érezte úgy, hogy látta már korábban.
– Lány – mondta Lucca óvatosan a
telefonba, figyelve, ahogy megközelíti a vezető oldalt.
– Elaine Masterst vette…
– Fiatalabb – szakította félbe.
Sal szünetet tartott. – Heg?
Lucca szeme végigkövette a jeleket. –
Igen.
– Ő Maxwell lánya, Chloe Masters.
A gomb lenyomásával megszakította a
hívást.
Az idő megállt számára, ahogy bármit és
mindent magába szívott róla, mielőtt eltűnt az autóban.
Mindig volt egy
pillanat az időben, amivel szembe kellett nézni az életben, mikor a döntést meg
kellett hozni, és ez volt az ő pillanata.
A lány megkínzott
lelke szólította sötét lelkét, suttogva neki, hogy mentse meg. Szíve most lassú
volt, egyenletes, rátalált a céljára –
Chloe Masters…
Egy utolsó pillantást vetve a hegeire nem
tudott egy napot sem várni, hogy végigsimítson rajta. Gyönyörű.
17 megjegyzés:
Köszönöm Keiko a fordítást! A csatolt kép, csodás melléklete a szövegnek.
Köszönöm! ❤Már nagyon vártam a folytatást!��
Koszonom! ❤
Köszönöm szépen már nagyon vártam ❤️
Nagyon szépen köszönöm. Nagyon várom a többi fejezetet is.
Köszi, már nagyon vártam!
Köszönöm, kíváncsian várom a folytatást.
Köszönöm.😍
Koszi Keiko!😘 Szeretném megtudakolni, hogy hány fejezetből áll a könyv?
Köszönöm a fordítást, már nagyon vártam Lucca történetét
Ez nagyon király volt, köszi a fordítást ♥️♥️♥️♥️♥️
Köszi a fordítást, már nagyon vártam Lucca történetét 😁😁😁♥️♥️♥️
Nehéz lesz kivárni a végét, de megéri :o) Köszönöm!
Köszönöm szépen a munkátokat
Kedves Bea,
Lucca könyve 50 fejezetes, a végén - mint megszookhattátok - egy versike is helyet kapott
Köszönöm szépen 💖💖😊😊😊!
Köszönöm!
Megjegyzés küldése