Sarah Brianne - Made Men 4. - Lucca

9. fejezet

Utálnám, ha meg kellene büntetnem téged, kedvesem

Fordította: Keiko

Chloénak minden erejére szüksége volt, hogy lesétáljon a lépcsőn a tegnapi este után. Elle volt eddig az egyetlen, aki szemtanúja volt a rémálmainak a szülein kívül. Minden egyes emberrel, aki látta, olyan volt, mintha elhúzták volna a függönyt, ezzel fedve fel az igazi énjét, a sérült árut, ami volt. A tény, hogy Lucca volt az, aki látta azt jelentette, hogy mostantól nála van egy része. Egy mély, sötét, elzárt része, amit soha nem fog visszakapni.

Az apja, az anyja, a legjobb barátja, mindannyian fontos részét képezték az életének, és most itt volt ez a túláradó érzelem, miszerint Lucca is az lenne. Mintha az életünk egymásba fonódott volna.

Amit furcsának talált benne az, hogy… milyen kedves volt. Még furcsább volt, hogy mennyire értékelte ezt.

Megvizsgálva a földszintet Lucca nyoma után kutatott, de nem volt ott, így rájött, már elment dolgozni.

Látta a kávézóasztalon heverő laptopot és ez emlékeztette, miért is merészkedett le elsősorban.

Leült a kanapéra, megragadta a gépet és bekapcsolta. Számos dolog ugrott fel, köztük részletes információ az óráiról és hogy miként nyújtsa be a házi dolgozatát. Valaki már időt szánt rá és beállította a fiókját, valamint kiírta az útmutatást, mivel nem úgy látszik, hogy az iskolától érkezett volna. Lucca csinálta?

Bejelentkezve az iskolai fiókjába jött rá, hogy fent van a neten. Segítséget szerezhet!

Gyorsan próbált bejutni az email-jeihez, de az oldal azt írta: „zárolva”. Aztán megpróbált a másik postafiókjára menni, de az is zárolva volt. Ekkor ébredt rá, hogy új email címe van a Stanfordhoz.

Bejelentkezett abba a fiókjába, és működött. Gyorsan megkísérelte beírni Elle címét a címzett mezőbe, csak hogy aztán figyelje, ahogy törlődik és eltűnik. Újra próbálta… ismét eltűnt.

Mi a…? Körülnézett a házban, hogy megbizonyosodjon róla, senki nincs a közelében.

Most beírta az egyik professzora címét, a tárgy mezőbe azt írta: SEGÍTSÉG!! ELRAB…

A laptopot összecsukták és kivették a kezéből.

Tekintete lassan felemelkedett és meglátta Lucca hatalmas alakját, amint fölé magasodik.

– É-é-én csak…

– A helyedben én nagyon óvatos lennék, hogy ne hazudjak, kedvesem. – Az ijesztő férfi helyet foglalt előtte a kávézóasztalon, behatolva a személyes terébe. Könyökét a térdére tette, még inkább betolakodva, így kerülve közel az arcához. Habár összegörnyedt, még így is magasabb volt nála.

Chloe próbálta annyira összehúzni magát, amennyire csak lehetett, hátratolta magát a kanapén, hogy térhez jusson közöttük. – H-honnan tudtad?

– A géped szigorúan a kurzusaidhoz van. Meglátod, a legtöbb oldal zárolva van, mint például a közösségi hálók. Viszont bármit kikereshetsz, amire talán szükséged van. Az egyetlen oldal, ahol kommunikálhatsz, az a Stanfordi fiókod. Nos, ha mondjuk begépeled Elle címét vagy a szót, segítség, automatikus értesítést kap a férfi, aki programozta a gépet. Ezután képes felülkerekedni a rendszeren és felhív, hogy szóljon, nem vagy jó kislány.

– Oh. – Chloe az ajkába harapott. – Ki ő?

Lucca mosolygott. – Egy barát.

Lucca, Drago, barát. Ez azt jelentette, hogy legalább három ember tudta, hogy itt van. Őszintén szólva sokkolta, hogy valakit a barátjának hívna. Nem úgy tűnt, mintha Luccának egyetlen barátja is lenne. Még csak Dragóval sem viselkedtek akképp.

Mikor észrevette, hogy még mindig mosolyog, miközben ő folytatta az alsó ajka rágcsálását, gyorsan abbahagyta és lepillantott egymást szorító kezeire.

– Próbálok kedves lenni veled, Chloe, azzal, hogy hagyom, online csináld a kurzusaidat. Azért, hogy ezt megtehesd, képesnek kell lenned kapcsolatot tartani a professzoraiddal és beküldeni a dolgozatidat. Mi történik, ha a barátom elfoglalt, mikor újra úgy döntesz, segítséget kérsz? – Lucca felemelkedett a térdéről, ezzel kiegyenesedve ült, még inkább megrémisztve őt. – Nem vagyok benne biztos, hogy tudok már benned bízni. Utálnám, ha meg kellene büntetnem téged, kedvesem.

– A-azt hittem azt mondtad, nem bántanál.

– Sohasem bántanálak, de – szeme hideg kékké változott – nem lenne ellenemre olyasvalakit bántani, akivel törődsz.

Chloe szeme tágra nyílt. Elle. –N-nem érintenéd meg. Ő Nero barátnője.

Lucca előre dőlt, ismét a térdére könyökölt és még közelebb hajolt hozzá. A szíve majd kiugrott a mellkasából. A férfi arca olyan közel volt hozzá, hogy érezte, ahogy hideg lehelete minden egyes kimondott szóval a bőrébe csíp. – Nem hiszed, hogy megtenném – kinyúlva az ujja köré csavart egy tincset fekete hajából, mint ahogy foglyul ejtésének estéjén tette – csakhogy tovább tarthassalak magam mellett?

Hideg szemeibe bámulva nem kellett túl mélyre néznie ahhoz, hogy tudja, megtenné.

– Megtennéd – suttogta.

Lucca hagyta, hogy a tincs lecsússzon az ujjáról. – Hát ne kényszeríts rá.

Úgy gondolta többé nem kellene, hogy megdöbbentse, de valamiképp mégis leesett az álla.

A férfi felállt és magával vitte a laptopot. – Visszakapod, mikor újra megbízok benned.

Ha szemei nem lettek volna még hidegek azt gondolta volna, hogy megbántotta azzal, hogy segítséget próbált kérni. Bár ez lehetetlen lett volna.

Lucca képtelen volt ilyesfajta érzelmekre. Csak bolondját járatta vele a tegnap esti kedvesség, bár az csak egy tett volt.