2019. 05. 20.

Sarah Brianne - Made Men 4. - Lucca


17. fejezet

Ez az a nap, amikor meg akarsz halni?


Fordította: Keiko


Lucca leparkolta a kocsiját a parkológarázsban, épp az ajtó előtt, ahonnan a várt személy érkezésére számított. Kiszállt és klasszikus fekete Cadillac-je motorháztetejének dőlt. Ezután előhúzott egy cigit és meggyújtotta a végét. Ez volt az első szál aznap, még mindig kora reggel volt.
Gyorsabban szívta, mint általában, miközben várakozott. Azán előhúzott még egyet, hogy kiélvezze.

Ritkán volt szüksége segítségre, de azon volt, hogy kérjen. Valószínűleg az egyetlen olyan személytől kellett kérnie, aki megértette őt; az egyetlen olyan személytől, aki tudta, miképp működik az agya, mert az övé is olyan volt.
Mindketten halljuk a suttogást.
Végre kinyílt az ajtó és meghallotta a kopogó sarkak hangját. A férfi, aki először jött ki az ajtón feltartotta a kezét, hogy megállítsa a mögötte érkező személyt. Mikor rájött, hogy csak Lucca az, kilépett és intett annak, akit feltartott.
A sarkak kopogása közeledett, mígnem a tűsarkak megálltak közvetlen előtte.
– Miért tűnik úgy, mintha a bátyókám akarna tőlem valamit?
Lucca intett a lány mögött álló két férfinak. – Menjetek. Ma én viszem Mariát iskolába.
– Nem. Nem, nem fogsz! Haragszom rád. Ne hagyjatok itt ezzel a pszichopatával! – kiáltott a testőrei után. De minden erőfeszítése ellenére a két férfi távozott.
Kivéve a cigit a szájából kétkedve nézett a húgára. – Én vagyok a pszichopata?
Maria összefonta a karját. – Igen, egy instabil és agresszív személy vagy, akiből hiányzik az empátia és a bűntudat. – Nyilvánvalóan túl sok időt töltött a pszichológia könyveivel.
– Először is, stabil vagyok; te nem vagy az. De szerintem kifelejtesz valami fontosat a kórmeghatározásodból. Egy valódi pszichopata normális és elbűvölő, elrejti a tényt, hogy agresszív, hogy hiányzik belőle az empátia s bűntudat. – Egy utolsó nagyot szippantva a földre dobta a csikket. – Most pedig, ki jut erről eszedbe? Mert kurvára biztos vagyok benne, hogy nem én.
Kihajtva a karját a lány a válla mögé vetette hosszú, szőke haját. – Sohasem voltál jó benne, hogy elrejtsd az igazi énedet. Nem úgy, mint te, én szeretem a meglepetést, mikor rájönnek, hogy őrült vagyok.
– Mert te egy kibaszottul igazi pszichopata vagy.
Maria elcsendesedett egy pillanatra, komollyá vált. – Igen, de ha én pszichopata vagyok, akkor te mi vagy?
A kérdés csupán költői volt, mert lehetetlen volt rá válaszolni. Mindketten tudták, hogy Lucca túlságosan elcseszett ahhoz, hogy végérvényes diagnózist állítsanak fel róla.
A férfi karba fonta a kezeit, végzett a ki-az-elcseszettebb témával. – Szóval, miért vagy rám mérges?
Maria fújtatott drága cipőjével dobbantva az útburkolaton. – Mert kirúgtál minket a házból!
– Azt hittem szeretsz itt lenni. Több bajba kerülhetsz.
– Az azelőtt volt, hogy teljes biztonsági gárdát állítottak volna fel. Most már gyakorlatilag a vécére is kikísérnek.
– Ah, szegény, szegény maffia hercegnő. – Úgy tett, mintha érdekelné.
– Tudod, hogy nem szeretem, ha így hívsz, Lucca.
– Mindketten tudjuk, hogy de. Máskülönben nem viselkednél úgy.
Most a lányon volt a sor, hogy témát váltson, ahogy az utasoldali ajtó felé sétált. – Elviszel akkor a suliba vagy sem?
Lucca fürgén mozdult és nem hagyta, hogy kinyissa az ajtót. – Nem, szükségem van a segítségedre valamiben.
Maria ismét dobbantott. – Attól függ, miben.
Figyelmeztető pillantást vetett a lányra. – Titokban kell tartanod. – Vagy meg kell öljelek.
Komisz mosoly érintette enyhén pink rúzsos ajkait. – Hosszú ideje várok erre, Lucca. Remélem elegendő pénzt tettél félre a zsarolásra, aminek kiteszlek majd.
Kinyitva az ajtót neki gúnyosan nevetett. – Senki sem volt eddig képes megzsarolni, hercegnő.
A lány megveregette a mellkasát. – Oh, szegén, szegény maffia fejedelem. Már tudom a titkodat. Csak vártam, hogy fölénybe kerüljek.
Maffia fejedelem? – Megint Elle-lel néztél film… Mindegy. Csak szállj be a kibaszott kocsiba. Szart se tudsz.
Egy tökéletes szemöldök felemelkedett. – Mondd csak, Lucca, csak magadénak tudni őt volt minden, amiről valaha álmodtál?
Hangja elsötétült. – Szállj be a kibaszott kocsiba.
– Gondolom Amo-nak így nem igen lesz esélye Chl…
Hideg kezével befogva a száját hallgattatta el. – Mondd csak, Maria, ez az a nap, amikor meg akarsz halni?

12 megjegyzés:

Judit írta...

Köszönöm ☺️☺️

Petra írta...

Nagyon szépen köszönöm a munkátokat.

julia írta...

Köszönöm:)Szuper ez a könyv!!!És ti is azok vagytok!!!

MMelinda írta...

Köszönöm, nagyon izgalmas ez a rész is.

Gina írta...

Jaj de nagyon rövid volt :( Köszönöm szépen!!! :)

tormasygeorgina@gmail.com írta...

Köszönöm

Szilvi írta...

Köszönöm a fordítást, nagyon jó fejezet volt. :-)

Rocska írta...

Köszönöm! Ez után a szösszenet után csak még kíváncsibb vagyok Maria-ra.

Niki írta...

Hűha!!! Ez egyre jobb lesz! Köszönöm!

Tóthné Rózsa írta...

Nagyon szépen köszönöm 😊

Névtelen írta...

Köszönöm!

Niki írta...

Nagyon köszönöm!☺