19. fejezet
A szó, amit hamarosan megbán
Fordította: Keiko
Chloe ismét lánynak érezte magát, mivel az
egész napot Mariával töltötte. Boldogabb volt, mint itt valaha, és annyira
hálás volt, hogy neki adta a napot. Az egyetlen, amitől még jobb lett volna, ha
Elle is ott lett volna.
Pattogatott kukoricával tömték az arcukat
és túl sok csajos filmet néztek ahhoz, hogy meg lehessen számolni. Mire a Hajrá
csajokhoz értek, már igencsak késő volt.
Az ablakon kinézve a koromsötétre, majd az
órára nem tudta elhinni, hogy mennyi az idő. Mostanra általában végzett a munkával. Mit csinál?
Megrázta a fejét a gondolattól, tűnődött,
elsősorban vajon miért is gondolt erre. Hiányzik…
Megdermedt, nem tudta honnan jött a
gondolat. Olyan volt, mint a férfi hangja, mégsem az.
– Milyen színt szeretsz? – kérdezte Maria
letéve a körömlakkos készletét. Mikor Chloe nem válaszolt, Maria aggódó
pillantást vetett rá. – Chloe?
Mindent megpróbált, hogy félretegye a
gondolatait, és rápillantott a színek széles választékára, majd meglátta
középen azt, amit a másik rejtegetni akart. – Fekete.
A lány vizslató tekintetet vetett rá. – Hordasz
bármilyen más színt a feketén kívül?
Lepillantva fekete leggings-ére és
túlméretezett sötétszürke pulcsijára ő is vizslató tekintetet vetett Mariára. –
Ez sötétszürke.
Maria a szemét forgatta. – Csak egy
árnyalat választja el a feketétől, ezt te is tudod.
– Nem, nem is. – Inkább másfél árnyalat.
– Mi van ezzel? – Egy másik lakkot tartott
fel. – Mindig is látni akartam, hogyan mutatna rajtad a lila. Nagyot durranna a
fekete hajad és a szürke szemed mellett.
A
pokolba is, nem. – Uhm, nem. Jó lesz a fekete.
– Ahh, gyerünk már, Chloe! Amúgy is, miért
hordasz állandóan feketét?
– Nem tudom. – Egy másodpercre mélyen el
kellett gondolkodnia. – Azt hiszem azért hordok feketét, mert az nem kelti fel
a figyelmet. Úgy érzem, ha színeset viselnék, attól az emberek csak jobban
megnéznének.
– Ti ketten tökéletesek vagytok egymás
számára – motyogta Maria az orra alatt, túl halkan ahhoz, hogy Chloe rendesen
hallja.
– Hogy mondtad?
– Semmi. – Mosolygott, mielőtt felkapott
két másik üvegcse lakkot. – Találkozunk félúton?
Chloe a két választott színre meredt. Az
egyik egy nagyon sötét lila, a másik sötét tengerészkék. Mindkettő közel állt a
feketéhez.
– Jól van – morogta. – Válaszd azt,
amelyik jobban tetszik. – Nem mintha
számítana. Úgysem megyek sehova.
– Ez az! Ezt tetszik. – Nem meglepő módon
a sötétlilát adta a kezébe.
Kinyitva a körömlakkot Chloe kezdte
megbánni a döntését, mikor látta, mégsem áll az olyan közel a feketéhez, mint
eredetileg gondolta. Majdnem megfogta a feketét, de nem akart újra vitába
szállni Mariával, tudta, hogy úgyis ő győzne, mint mindig, mikor valamit nagyon
akart.
Rózsaszínes bőrszínre kezdte kifesteni a
körmét, és feltett neki egy olyan kérdést, amiről nem gondolta, hogy feltenné.
– Szóval, tényleg utálsz itt lenni?
Chloe megdöbbenve kérdő pillantást vetett
rá. – El fogod mondani Luccának?
– Nem. – Arca a lehetséges hazugságról
árulkodott.
Chloe a mennyezetre mutatott, ahol a
lehetséges kamerák voltak. – Drago hall minket?
– Nem. – Újabb lehetséges hazugság.
Chloe ránézett, próbálta megfejteni az
igazságot, mielőtt feladta. – Ha Lucca nem tartana fogva akaratom ellenére, és
ha hagyná, hogy beszéljek Elle-lel, akkor… talán nem utálnám. De ez egy erős
talán.
– Kedveled őt?
Nem ezt mondta! – Tessék?!
A körmeire fújva Mariának nem okozott
problémát, hogy folytassa. – Te, tudod, kedveled Luccát?
– Komolyan azt kérdezed tőlem, hogy
tetszik-e az őrült – és rémisztő, ha szabad hozzá tennem – férfi, aki fogva
tart? – A Kaliforniai álomban vagyok? Mi
a fene folyik itt?
Maria feltartotta a kezét. – Jesszus, oké.
Csak kérdeztem. Minden lány azonnal szerelmes lesz Luccába, így azon tűnődtem,
hogy vajon téged is elért-e.
Minden
lány szerelmes lesz belé… Nem, nem érdekel.
Maria hangja megváltozott, majdnem
baljóslatú volt, mikor megkérdezte: – Biztos vagy benne, hogy fogságban
tartanak?
Ő
is őrült lenne?
– Miről beszélsz, Maria? Nem fog
elengedni. Drago minden lépésemet figyeli. Minek tűnik ez neked?
– Bocs, én csak… Felejtsd el. Sajnálom. Igazad
van.
Furcsa érzés kezdett felülkerekedni rajta,
nem értette Maria miért nem aggódott egy kicsit sem. Olyan volt, mintha
hozzászokott volna, hogy Lucca ezt csinálja, mintha ez normális viselkedés
volna, mintha ez volna a munkája vagy valami.
– Lucca a kaszinó hotel „alelnöke”? – A szavak
csak úgy kibuktak belőle.
Maria nevetésben tört ki. – Vicces módja a
megfogalmazásának. Ki mondta ezt neked?
Visszatéve az ecsetet a körömlakkos
üvegcsébe hideg borzongás futott végig a hátán. – Sal.
Mikor Maria Chloéra pillantott komoly
arckifejezést látott rajta. – Francba. Még nem mondta el neked.
A borzongás kiterjedt az egész testére. – M-mit
nem mondott el?
– Erről tényleg Luccát kell kérdezned.
– Sal pontosan ugyanezt mondta – suttogta.
Lezárva az üveget Maria visszatette azt a
táskába. – Uhm, igen, okkal.
Chloe megrázta a fejét. – Nem, azt akarom,
hogy elmondd.
Maria megrázta a fejét. – Semmi esetre
sem.
– Kérlek, a barátom vagy, Maria.
A lány rámeredt, úgy tűnt elmélkedik
valamin, mielőtt felállt. – Gyere velem.
Mi
a…?
– Siess – mondta neki, miközben a
lépcsőhöz sietett és intett, hogy kövesse.
Felszaladva utána a lépcsőn a hatalmas emeleti
fürdőszobába mentek.
Becsukta maguk mögött az ajtót, majd
bezárta, Chloe ettől még inkább megmerevedett.
– Ehhez le kell ülnöd.
Helyet foglalt a kád szélén, és úgy érezte,
el fog ájulni.
– Miért jöttünk ide?
– A fürdőszobák nincsenek videós vagy
audiós megfigyelés alatt – mondta úgy, mintha nem lenne nagy dolog.
– Azt mondtad nem hallanak minket!
– Igen, nos, hazudtam. – Maria csípőre
tette a kezét. – Nos, akarod tudni vagy nem?
Nem. Maria
viselkedése alapján most már biztos volt benne, hogy nem akarja, de pontosan ez
volt az ok, ami miatt tudnia kellene.
Visszatartotta a lélegzetét kiejtette a
szót, amit hamarosan megbán… – I-igen.
9 megjegyzés:
Köszönöm :)
Köszönöm ☺️
Köszönöm
Köszönöm ☺
Köszi!!
Köszönöm szépen!!!! :-)
Köszönöm szépen 😊
Köszi szépen!😘❤😘
Köszönöm 🥰😘
Megjegyzés küldése