Sarah Brianne - Made Men 4. - Lucca

16. fejezet

A legrosszabbtól a legjobb emberekig

Fordította: Keiko

Habár Sal Lucca barátja volt, arra számított tőle, hogy bármelyik pillanatban bánthatja. Nem tehetett róla; teljesen berögzült.

Sal felemelte egyik szemöldökét. – Gondolom úgy döntöttél, hogy nem adod be a feladatot.

Tessék? – T-te vagy az, akivel g-gépen beszéltem, i-igaz?

A férfi nevetve helyet foglalt a lány melletti széken, miután elég messzire húzta tőle azt, hogy sok teret hagyjon neki. – Igen. Nem nézek ki úgy, mint aki képes beprogramozni a géped?

– N-nem. Igen. Úgy é-értem… nem tudom. Azt hittem Luccával, Dragóval, Neróval és a többiekkel dolgozol. Ők nem i-igazán tűnnek olyan sz-számítógépes típusnak.

– Velük dolgozom. – Zavarodottan nézett Chloéra. – Lucca még nem mondta el, miféle munkánk van?

Most ő volt az, aki zavarodottan nézett Sal-re. – Elle elmondta, hogy mindenki Lucca és Nero apjának dolgozik a kaszinóban. Nem így van?

Szórakozott arckifejezés jelent meg a férfin. – Nos, igen, én felelek ott a biztonságért. Biztosítom, hogy minden megfelelően működjön és én állítom be az új felszereléseket.

– Akkor a többiek is a biztonságiaknál vannak?

– Uh, igen, bizonyos fokig.

Chloe látta az arckifejezése alapján, hogy valamiről nem tud. Ne kérdezz. Valószínűleg nem akarod tudni.

– M-mit csinál Lucca pontosan?

– Szerintem ezt tőle kellene megkérdezned.

Lepillantva az ölében tartott kezeire megszorította azokat. – Mondjuk, hogy féltem megkérdezni. Tudom, hogy elmondja az igazat, de nem vagyok benne biztos, hogy tudni akarom a teljes igazságot. Csak a lényegét akartam tudni annak, amit csinál, hogy lássam, érdemes-e megkérdeznem.

– Oké, nos… – Megvakarva a fejét úgy tűnt, a legjobb verzión gondolkodik. – Az apja a kaszinó elnöke, ő pedig az alelnök.

Tényleg? – Fogalmam sem volt róla, hogy ilyen magasan van. Hisz nem hord öltönyt, mint ti, többiek.

Sal kuncogott. – Oh, igen, olyan magasan van, amilyen kibaszott magasra csak mehetsz a csal… úgy értem, a kaszinóban.

Chloe azon kapta magát, hogy mosolyog a gondolatra, hogy Lucca mégsem olyan rossz, mint hitte. – Hát, ez egyáltalán nem olyan rossz. Azt hittem valami illegálisat csinál.

– Nos, én nem…

– Mi a helyzet Dragóval? Elég ijesztően néz ki ahhoz, hogy a biztonságiaknál legyen.

Újabb csendes gondolkodás. – Igen, ő Dante személyi testőre.

A lány visszapillantott a kezeire. – És Amo?

– Határozottan a biztonságiaknak dolgozik. – Sal ismét kuncogásba kezdett, láthatóan Amo munkáját találta a legszórakoztatóbbnak.

– Igen? – Kezdett értelmet nyerni az egész. A fiú úgy nézett ki, mint Drago fiatalabb kiadása.

– Igen, a kaszinó legalacsonyabb szintjén dolgozik Neróval és Vincenttel. – Még nagyobb mosollyal az arcán folytatta: – Amo kifejezetten szereti a munkáját. Nero és Vincent már kérvényezték a pozíció váltást az alagsorból.

Ajkába harapva zavarodottnak érezte magát. Azok hárman szinte szétválaszthatatlanok voltak, így nem tudta elképzelni, Nero és Vincent miért akartak elmenni, mikor Amo nem.

– Hogy-hogy Nero és Vincent nem szeretik a munkájukat?

Látszott, Sal fejében ismét megindulnak a fogaskerekek, ahogy próbálta a legmegfelelőbb szavakat megtalálni. – A fiúknak nem tetszik a kilátás az alagsorból, de úgy tűnik, Amo nem bánja.

Hmm… biztosan túl sötét nekik. – Megértem. Amo nem válogatós és sokkal könnyebb kedvére tenni, mint Nerónak, vagy éppen Vincentnek. Azok ketten mindig máshova mentek, mikor kiválasztottuk, hol együnk.

– Igen… Mint mondtam, tényleg Luccát kellene kérdezned erről. Valószínűleg így is túl sokat mondtam.

– Nem hiszem, hogy Lucca bánná. – Vagy legalábbis nem látta, miért tenné. Tudta, hogy elmondaná neki, ha elég bátor lenne és megkérdezné.

– Nos, ha elmondod neki miről beszélgettünk, említsd meg neki, hogy azt mondtam neked, Amo imádja a munkáját. – Kacsintott. – Lucca helyezte őket oda és szeretné tudni, ha legalább az egyiküknek tetszik.

– E-el fogom. – Az alapján, ahogy Sal viselkedett, valami azt súgta neki, hogy talán később kellene Luccát a munkájáról kérdeznie.

– Szóval, készen állsz, hogy nekikezdjünk a számítás feladatainak, vagy van még valami, amit félsz megkérdezni tőle?

Chloe nem hitte el. A férfi iránt érzett félelme elmúlt, majdnem azonnal, mikor elkezdtek beszélgetni. Sal mintha teljes ellentéte lett volna Luccának – oly meleg és hívogató, és egyáltalán nem olyan, mint amit mélykék szemei mutattak.

Lerázva magáról minden visszamaradt tartást nem tudta elhinni, hogy azt gondolta Sal-ről, hogy emlékezteti a…

Kinyitotta a laptopot, képtelen volt Sal nevét ugyanabba a gondolatba tenni, ahova a szörnyeteget.

* * *

– Valami baj van, kedvesem? – Lucca letette a kanalát és figyelte, ahogy a lány forgatja a sajátját a házi zöldséglevesben. – Csinálhatok valami mást, ha nem szereted.

Chloe felpillantott a levesről és rájött, hogy nagyon mélyen elgondolkozott. – Nem, s-sajnálom. Csak elgondolkodtam, ennyi.

A férfi figyelte, ahogy a lány komor arccal eszik egy falatot. – Még mindig zavar, hogy Sal-lel voltál, miután én elmentem?

– Nem, megkedveltem. Kedves volt.

Tetszett neki, hogy Lucca csak a kezdetekben nem helyén lévő érzelmeiről kérdezte Sal iránt és nem a tényről, hogy a férfi talán felbosszantotta vagy tett vele valamit. Ez mutatta, Lucca mennyire bízott benne és hogy ő is megbízhat benne. Az erős kapocs közöttük nyilvánvaló volt. Épp, mint köztem és Elle között… Látván Sal-t és Luccát együtt ő is a legjobb barátjával akart lenni.

– Akkor mondd el, kedvesem, mi a baj. Tehetek érted valamit?

– Csak nagyon hiányzik Elle. Korábban minden nap beszélgettünk, és úgy érzem, mintha egy örökkévalóság óta nem beszéltem volna vele. Még csak nincs is lány társaságom, akivel beszélhetnék, és szerintem ettől csak még inkább hiányzik.

Mély, megfontolt sóhaj tört elő a férfi mellkasából. – Meglátom mit tehetek.

Tényleg? – Tényleg?

– Nem ígérhetek semmit, de meglátom, mit tehetek annak érdekében, hogy kellemesebben érezd magad.

Fura volt azt gondolni, hogy Lucca megtenné, figyelembe véve, hogy fogságban tartotta. Lassan kezdett rájönni, hogy valamilyen okból kifolyólag a férfi boldoggá akarta tenni. Hálás volt ezért, bármi is legyen az ok.

Mosolyogva azt mondta: – Köszönöm.

Ezután Chloe képes volt teljesen élvezni az ízletes étket. Basszus, tényleg jó szakács. Egyszer sem evett rosszat, mióta itt van, és végre látta, hogy furcsán hiányolni fogja az ételt, mikor végül szabad lesz.

– Szóval, megkedvelted Sal-t, mi? – kérdezte vigyorogva.

– Igen, nagyon kedves volt velem és türelmes, míg megtanította, hogyan oldjam meg a feladatokat.

– Helyes.

Ránézett a férfira és látta, nem lepte meg a válasza.

– Tudtad, hogy kedvelném, igaz?

– Igen, mindenki kedveli Sal-t. Egyetlen emberrel se találkoztam még, aki ne kedvelte volna, a legrosszabbtól a legjobb emberekig.

Chloe ebben nem kételkedett. – Olyan, mint egy zseni, nem?

Felpillantva a tányérjából a férfi közvetlenül a lányra nézett. – Nem olyan, mint egy zseni, kedvesem, ő egy zseni.

A komoly arckifejezésből tiszta volt számára, hogy Sal még annál is okosabb, mint amit lehetségesnek hitt. Egyszerűen nem tudta elhinni, hogy két ennyire különböző ember ilyen jól kijöjjön.

Nem hitte, hogy válaszolna, de túlságosan kíváncsi volt ahhoz, hogy ne tegye fel a kérdést: – Miért fogadta be az apád?

Úgy tűnt, a kérdés a legkevésbé sem zavarja. – Sal már csecsemő kora óta nagyrészt az utcán élt az anyjával, de mire tíz éves lett, az anyja meghalt drogtúladagolásban. Már halott volt egy ideje, mikor apám felkapta, és ezután a család részévé vált.

– Ez kedves volt az apádtól.

Bólintott. – Igen, megszerette Sal-t. Jobban kedvelte őt, mint engem valaha. Sal határozottan az a fiú, akire mindig is vágyott.

Szomorúság öntötte el az állítást hallva. Rosszul érezte magát a fiatal fiú miatt, aki úgy gondolta, nem az a fiúgyermek, akit az apja akart.

– Sajnálom, hogy így érzed.

– Ne sajnáld, kedvesem. Ez engem sosem zavart. Soha nem voltam oda az érzésekért, különösen az apám iránt. Örültem, hogy Sal-nek kapcsolata lehetett egy apafigurával, még akkor is, ha az az enyém volt. Ő jobban megérdemelte, mint én.

A lány beharapta az ajkát, ahogy a tányérjába nézett, érezve minden kimondott szót és tudta, hogy nem volt féltékeny Sal kapcsolatára az apjával. Basszus, tényleg az kívánta, bárcsak befejezné, hogy állandóan meglepi azzal, milyen kis mértékben is érti meg a férfit.

– Örülök, hogy ti ketten egymásra találtatok.

Lucca szeme arra a gyönyörű árnyalatú zöldre váltott. – Én pedig örülök, hogy kedveled. Sokat jelent nekem, hogy kényelmesen érzed magad mellette.

Az volt az egészben az őrület, hogy tényleg így érezte. Még ijesztő Drago mellett is kényelmesen érezte magát. A kérdés az volt: hogyan? Senkivel nem érezte jól magát, különösen férfiak mellett. Habár nem egyszer félt attól, hogy akárcsak megérintik.

Chloe aztán visszaemlékezett; mikor Sal leült, elég messze húzta a székét tőle és nagyon óvatos volt, nehogy hozzáérjen tanulás közben. Ugyanúgy, mint Drago. Ő is mindig tartotta a biztonságos távolságot és nem ment annyira közel, hogy megérinthesse.

A zöld szemekbe nézve tudta, miért, és egész idő alatt ott volt az orra előtt a válasz.

– Te mondtad Sal-nek és Dragónak, hogy legyenek óvatosak körülöttem, igaz?

Mosolyogva válaszolt. – Igen.

– M-mit mondtál nekik?

Lucca előre hajolt és cirógatni kezdte egy hajtincsét. – Azt, hogy ők az egyedüliek, akik közel jöhetnek hozzád. – Egyszer körbecsavarta a tincset az ujján. – És azt, hogy soha ne érintsenek meg, hacsak nem élet-halál kérdése. – Újabb csavarintás. – Vagy kibaszottul megölöm őket.

Hideg zsibbadás kúszott végig a testén. Látta a férfi szemében, hogy még azt is megölné, akit testvérének tekintett, ha megérinti. Nem volt kérdéses; nem kellett többször átgondolnia.

– M-miért?

Hüvelykujjával simogatta az ujja köré csavart hajtincset. – Érted.

Kiderült, hogy nem csak, hogy soha nem fogja érteni őt, de egyáltalán nem is ismerem.