Sarah Brianne - Made Men 3. - Chloe

10. fejezet

Nem tudom megmondani, hogy megijesztesz-e vagy… épp az öribarim lettél

Fordította: Keiko

Hagyni, hogy Chloe Elle-éknél töltse a következő éjszakát a szülei kárpótlása volt azért, ami történt. Plusz, a lányoknak tényleg be kellett fejezniük a projektet, ha nem akartak egy nagy kövér egyest.

Az anyja fuvarozta át Elle házához, és közben folyamatosan panaszkodott, mivel az nem a „külvárosban” és túl messze volt az „ízlésének”. Chloe csak csukva tartotta a száját és hálás volt, mikor elérték az úticéljukat.

A házhoz sétálva Chloe zavarban érezte magát amiatt, hogy újra látja Elle-t azután, ami történt. Remélte, hogy úgy tehetnek, mintha a tegnap meg sem történt volna. Legalábbis én így fogok tenni.

Mielőtt Elle az ajtóhoz ment, látta, hogy kidugja a fejét az ablakon, aztán eltűnt.

– Szia! – tárta szélesre az ajtót neki.

Apró mosoly volt a legtöbb, amit ki tudott csikarni idegességében. Még mindig nem szokta meg, hogy az arcát mutogatja, és nem volt biztos benne, hogy Elle szülei hogyan fognak reagálni a hegeire.

Amint belépett az ajtón, egy nappaliban találta magát, és az első dolog, amit észrevett egy édes kisfiú volt, aki a földön játszott az autóival. Szeme ezután a kerekesszékre ugrott, amiben egy férfi ült, figyelve a fiát játszani maga mellett. Chloe tudta, mit várjon, de látni teljesen más volt.

Végül mikor felpillantott, arra számított, hogy az arckifejezése döbbentre változik, ha csak egy pillanatra is, de nem ez történt.

– Ő az apám, és a kisöcsém, Josh, ő pedig Chloe Masters – mutatta be Elle őket egymásnak gyorsan, mutatva az emberre, akinek épp a nevét mondta.

Josh nem nézett fel a játékaiból.

Chloe csak biccentett, nem akart egy hellót eldadogni először az apjának. Újabb döbbenetes dolog történt, mikor ő is csak bólintott, majd visszatért játszó fiának nézéséhez.

Megértést látott a szemében, mielőtt tekintetük elvált volna. A veszteség megértését, és érezte, a férfi sem szokott hozzá még jobban új testéhez, mint ő.

Abból, amit Chloe tudott – köszönet a nagy szájnak – emelővilla balesetet szenvedett és lebénultak a lábai, ami még az iskolaév kezdetén történt. Magas jutalmat kapott a cégtől a baleset előtt, és átíratta Elle-t az államiból a magániskolába. Így Elle, ebben az évben újként az iskolában, tökéletes célpont volt Cassandrának. Ezért vannak most ennél a pillanatnál.

– Helló! – egy édes és nagyon csinos nő jött elő a konyhából kötényben.

Elle mosolygott. – És ő az anyukám, természetesen.

Megölelnélek, de Elle már figyelmeztetett, hogy te nem vagy olyan ölelős típus, mint én.

Chloe most még idegesebben pillantott a lányra.

– Igen, mondtam nekik, hogy germofób vagy. Tudod, az érintés a bacik miatt akaszt ki – nézett rá Elle, azt akarva, hogy játsszon vele.

Zseni.

Bólogatni kezdett. – I-igen. Bocsi e-ezért.

– Semmi baj, drágám; nem kell sajnálni. Csak örülök, hogy Elle egyik barátja végre át tudott jönni. Mindig mondom neki, hogy tarthat egy nagy pizsipartit az iskolai barátnőivel.

Tessék?

– Oh, anyu, tudod, hogy egy nap fogok.

Hogy mivan?

– Te is a focicsapatban vagy Elle-lel?

Nem tudott megszólalni. Pislogott, és próbálta kitalálni, hogy ez a beszélgetés valódi-e, ez volt egyetlen dolog, amit tenni tudott.

Elle anyukája nevetett. – Sajnálom. Elfelejtettem – germofóbia.

– Igen, anyu, nem szeret bepiszkolódni. Oké, hát, van egy csomó dolgunk. – Elle egy nagyobb szoba felé vette az irányt. – Gyere, Chloe.

Ráébredve, hogy nagyon is valóságos, gyorsan Elle után ment, egyetlen szót sem szólva. Őszintén, fogalma sem volt, hogy a fenébe válaszoljon.

Mikor a hálószobájában voltak, Elle egyenesen az ágyon fekvő hátizsákjához ment és előhúzta a projekt anyagait.

– Öhm, Elle…?

– Igen?

– Nagyon jól hazudsz.

Az eperszőke lány egy mosolyt villantott fel. – Tehetség.

Chloe még párszor pislogott, nézve ezt az oldalát, amiről nem is tudta, hogy létezik. – Nem tudom megmondani, hogy megijesztesz-e vagy… épp az öribarim lettél.

Elle nevetett. – Öribarik, biztosan. Természetes, hogy az iskola legnépszerűbb lányát akarod a legjobb barátodnak. Uhh…!

– Csak és kizárólag akkor, ha elmondod az összes barátodnak, hogy én vagyok a legjobb barátod – nevetni kezdett vele.

A kapcsolatuk jobbá változott. Perceken belül rendkívül kényelmesen érezte magát Elle körül. Helyesnek tűnt.

– Áll az alku!

Annyira nevettek, hogy a könnyük is kicsordult.

– Hogy lehet, hogy nem hívtad meg a legjobb barátodat egyik focimeccsedre sem?

Elle letörölt egy könnycseppet. – Úgy hallottam, hogy az emelvények nagyon bacisak.

– Honnan a francból szedted a germofóbiát?

– WebMD[1]

Mindketten addig nevettek, míg az arcuk és a hasuk is fájni kezdett, aztán végre sikerült megállítaniuk a nevetőgörcsöt.

Elle letörölte az utolsó könnycseppet. – Azt is írja, hogy talán rákosak vagyunk.

---

[1] https://www.webmd.com/