10. fejezet
Nem tudom megmondani, hogy megijesztesz-e vagy… épp az öribarim lettél
Fordította: Keiko
Hagyni, hogy Chloe
Elle-éknél töltse a következő éjszakát a szülei kárpótlása volt azért, ami
történt. Plusz, a lányoknak tényleg be kellett fejezniük a projektet, ha nem
akartak egy nagy kövér egyest.
Az anyja fuvarozta
át Elle házához, és közben folyamatosan panaszkodott, mivel az nem a
„külvárosban” és túl messze volt az „ízlésének”. Chloe csak csukva tartotta a
száját és hálás volt, mikor elérték az úticéljukat.
A házhoz sétálva
Chloe zavarban érezte magát amiatt, hogy újra látja Elle-t azután, ami történt.
Remélte, hogy úgy tehetnek, mintha a tegnap meg sem történt volna. Legalábbis én így fogok tenni.
Mielőtt Elle az
ajtóhoz ment, látta, hogy kidugja a fejét az ablakon, aztán eltűnt.
– Szia! – tárta
szélesre az ajtót neki.
Apró mosoly volt a
legtöbb, amit ki tudott csikarni idegességében. Még mindig nem szokta meg, hogy
az arcát mutogatja, és nem volt biztos benne, hogy Elle szülei hogyan fognak
reagálni a hegeire.
Amint belépett az
ajtón, egy nappaliban találta magát, és az első dolog, amit észrevett egy édes
kisfiú volt, aki a földön játszott az autóival. Szeme ezután a kerekesszékre
ugrott, amiben egy férfi ült, figyelve a fiát játszani maga mellett. Chloe
tudta, mit várjon, de látni teljesen más volt.
Végül mikor
felpillantott, arra számított, hogy az arckifejezése döbbentre változik, ha
csak egy pillanatra is, de nem ez történt.
– Ő az apám, és a
kisöcsém, Josh, ő pedig Chloe Masters – mutatta be Elle őket egymásnak
gyorsan, mutatva az emberre, akinek épp a nevét mondta.
Josh nem nézett
fel a játékaiból.
Chloe csak
biccentett, nem akart egy hellót eldadogni először az apjának. Újabb döbbenetes
dolog történt, mikor ő is csak bólintott, majd visszatért játszó fiának
nézéséhez.
Megértést látott a
szemében, mielőtt tekintetük elvált volna. A veszteség megértését, és érezte, a
férfi sem szokott hozzá még jobban új testéhez, mint ő.
Abból, amit Chloe
tudott – köszönet a nagy szájnak –
emelővilla balesetet szenvedett és lebénultak a lábai, ami még az iskolaév
kezdetén történt. Magas jutalmat kapott a cégtől a baleset előtt, és átíratta
Elle-t az államiból a magániskolába. Így Elle, ebben az évben újként az
iskolában, tökéletes célpont volt Cassandrának. Ezért vannak most ennél a
pillanatnál.
– Helló! – egy
édes és nagyon csinos nő jött elő a konyhából kötényben.
Elle mosolygott. –
És ő az anyukám, természetesen.
Megölelnélek, de
Elle már figyelmeztetett, hogy te nem vagy olyan ölelős típus, mint én.
Chloe most még
idegesebben pillantott a lányra.
– Igen, mondtam
nekik, hogy germofób vagy. Tudod, az érintés a bacik miatt akaszt ki – nézett
rá Elle, azt akarva, hogy játsszon vele.
Zseni.
Bólogatni kezdett.
– I-igen. Bocsi e-ezért.
– Semmi baj,
drágám; nem kell sajnálni. Csak örülök, hogy Elle egyik barátja végre át tudott
jönni. Mindig mondom neki, hogy tarthat egy nagy pizsipartit az iskolai
barátnőivel.
Tessék?
– Oh, anyu, tudod,
hogy egy nap fogok.
Hogy mivan?
– Te is a
focicsapatban vagy Elle-lel?
Nem tudott
megszólalni. Pislogott, és próbálta kitalálni, hogy ez a beszélgetés valódi-e, ez
volt egyetlen dolog, amit tenni tudott.
Elle anyukája
nevetett. – Sajnálom. Elfelejtettem – germofóbia.
– Igen, anyu, nem
szeret bepiszkolódni. Oké, hát, van egy csomó dolgunk. – Elle egy nagyobb szoba
felé vette az irányt. – Gyere, Chloe.
Ráébredve, hogy
nagyon is valóságos, gyorsan Elle után ment, egyetlen szót sem szólva.
Őszintén, fogalma sem volt, hogy a fenébe válaszoljon.
Mikor a
hálószobájában voltak, Elle egyenesen az ágyon fekvő hátizsákjához ment és
előhúzta a projekt anyagait.
– Öhm, Elle…?
– Igen?
– Nagyon jól
hazudsz.
Az eperszőke lány
egy mosolyt villantott fel. – Tehetség.
Chloe még párszor
pislogott, nézve ezt az oldalát, amiről nem is tudta, hogy létezik. – Nem tudom
megmondani, hogy megijesztesz-e vagy… épp az öribarim lettél.
Elle nevetett. –
Öribarik, biztosan. Természetes, hogy az iskola legnépszerűbb lányát akarod a
legjobb barátodnak. Uhh…!
– Csak és
kizárólag akkor, ha elmondod az összes barátodnak, hogy én vagyok a legjobb
barátod – nevetni kezdett vele.
A kapcsolatuk
jobbá változott. Perceken belül rendkívül kényelmesen érezte magát Elle körül.
Helyesnek tűnt.
– Áll az alku!
Annyira nevettek,
hogy a könnyük is kicsordult.
– Hogy lehet, hogy
nem hívtad meg a legjobb barátodat egyik focimeccsedre sem?
Elle letörölt egy
könnycseppet. – Úgy hallottam, hogy az emelvények nagyon bacisak.
– Honnan a
francból szedted a germofóbiát?
– WebMD[1]
Mindketten addig
nevettek, míg az arcuk és a hasuk is fájni kezdett, aztán végre sikerült
megállítaniuk a nevetőgörcsöt.
Elle letörölte az
utolsó könnycseppet. – Azt is írja, hogy talán rákosak vagyunk.
[1] https://www.webmd.com/
6 megjegyzés:
Koszonom szepen! 😘
Nagyon szépen köszönöm!
Köszönöm a munkátokat!
Köszönöm:)
Köszönöm szépen!
Nagyon hiányoznak már a srácok.
Megjegyzés küldése