13. fejezet
Jó éjt
Fordította: Keiko
Közeledik a lába?
Chloe a televízió képernyőjére
összpontosított, és próbálta figyelmen kívül hagyni a Lucca lábából származó
meleget. Azt hitte, könnyebb lesz, de ma este úgy érezte, nincs elég hely
kettejük között.
A hajszálak a nyakáról elhúzódtak, amitől
hátra nézett, és mikor megtette, a lélegzet a torkán akadt. Lucca az egyik
fekete hajtincsét morzsolgatta.
– Élvezted a mai napot, kedvesem? – A
hangja olyan sötét volt, mint az a tincs, amelyet szakszerűen forgatott az ujja
körül.
– I-igen – felelte halkan.
– Szeretnél segíteni nekem, hogy be tudjam
fejezni a kertészkedés maradékát holnap?
Idegesen figyelte, ahogy a férfi
folyamatosan birizgálja a haját, így kifakadt. – Nem!
A tincs, amit eddig fogott, a férfi ölébe esett
és elkomorult az arca. – Rendben.
– Nem, ú-úgy értem... – Jobban szembe
fordult vele. Nem akarta, hogy a szavak olyan keményen hangozzanak. – Szeretnék,
de nem tudok.
– Miért nem?
– Nem fejeztem beszámítás feladatomat,
mert – nézett le a kezeire, és tördelni kezdte őket – nem igazán értem, és lesz
egy dolgozatom is.
– Oh. – Ismét felemelte a tincset, és újra
forgatni kezdte. – Ha tudok neked szerezni valakit holnapra, aki segít a számításban,
segítesz nekem a kertben hétfőn?
Döbbenten nézett fel a kezeiről. – Megtennéd?
– Igen, kedvesem – vigyorgott rá. – Még akkor
is, ha nem akartál segíteni.
Chloe fura mód azon kapta magát, hogy
visszamosolyog. – Ha biztos vagy benne, hogy hétfőn ki tudsz maradni a munkából,
akkor szeretnék.
Úgy tűnt, Luccát szórakoztatta, amit mondott.
– Biztos vagyok benne.
Elbizonytalanodott, hogy mit válaszoljon,
valami azt súgta neki, hogy ne akarjon kérdezni.
– Rendben.
Miután a férfi egy utolsót tekert a
tincsén, megérezte a vágyat benne, ahogy a selymes szálak végül elhagyták az
ujjait.
– Most már mehetnél lefeküdni.
Felállni most más volt, mint a többi
alkalommal. Ugyanazt a felszabadulást érezte, amit általában, de nem érezte szükségesnek
a futást. Mi a baj velem?
Lassan sétálni kezdett, közben próbálta megfejteni
ezt a másik érzést, ami úgy tűnt, kaparászik, hogy előjöjjön.
– Jó éjt, Chloe.
Visszafordulva hozzá szíve kihagyott egy
ütemet. – Jó éjszakát, Lucca.
*
* *
– Hol a faszban van! – csapta az öklét az
asztalra.
A szobában levő másik két férfi lenézett a
lábaikra, mielőtt az egyikük végül megszólalt.
– Még mindig nem találtuk meg a...
– Ennyire kurva nehéz megtalálni egy
tizennyolc éves lányt? – Mikor újra az asztalra csapott az öklével, felpattant
a helyéről.
– Ez..., mintha eltűnt volna. Mintha
elnyelte volna a föld.
Miközben odament hozzájuk, előhúzott egy
kést a zsebéből, és a férfi torkára tette. – Emlékszel, mit tettünk vele?
A férfi remegni kezdett, miközben
bólintott.
– A lányoddal egy korú, igaz? – Könnyedén végigcsúsztatta
a pengét a férfi most már síró arcán. – Megtalálod őt, vagy megmutatom hogyan
tűnik kibaszottul el egy lány a föld felszínéről.
Amikor a férfi ismét bólintott, elengedte,
és mindkettő kiviharzott a szobából.
Visszaült az íróasztalához, és hátradőlt a
székében, becsukta fekete, baljós szemeit. Egy tizennégy éves lány képe jelent
meg a gondolataiban, amikor a múltról kezdett álmodni...
A lány kezdte elveszíteni az eszméletét,
és a most már meggyötört szürke szemei kezdtek távolodni. Volt valami élvezetes
abban, hogy látta, amint a szemekből távozik a személyiség, akik egyszer voltak,
mikor végzett velük. Ez volt a védjegye; ahogyan birtokba vette őket.
Elvette a fiatal lányt, aki egykor volt,
és az ő gyönyörű teremtényévé változtatta. A teste, az elméje, a lelke hozzá
tartozott, és mindig is fog... amíg el nem veszi az utolsó leheletét.
A lány szemei fennakadtak, mielőtt a
szemhéjai lezárultak.
– Jó éjt, kislányom*.
* Angolul "my little girl"
* Angolul "my little girl"
12 megjegyzés:
Köszönöm a fordítást, és hogy mindig kapunk a szöveghez illő képet is.
Igaz, ennek a résznek a vége kissé össze zavart, ki mit tett és főleg kivel, Chloe szétvágásán kívül.
Jaj! Már régen leszoktam a körömrágásról, de attól tartok, megint elkezdem! Hogy lehet így befejezni a hetet?? Most egész hétvégén várni fogom a hétfőt, ami lássuk be, nem túl egészséges, de mi mást tehetnék :D :D Szóval köszi és mikor lesz már hétfő?!?
Tuti az a fazon van a végén, aki Chloét megvágta.
Nagyon szépen köszönöm már alig várom a hétfőt
Köszönöm, egyre izgalmasabb 😱😊
Nagyon köszönöm!!! Szuper, mindig csak jobban "éhes" lesz az ember a folytatásra!!!! 😯😮😊😍
Nagyon köszönöm. Annyira vártam Luca könyvét. Minden fejezet végén azt érzem, még még még. Én mindig is Lucca csapatában voltam :) és nagyon szeretném tudni, ki tette és pontosan mit Chloéval, bár vannak sejtéseim....
Köszönöm!
Köszönöm! Egyre izgalmasabb 😍
Tűkön ülve várom a hétfőt, és köszönöm a fordítást :-)
Zizi leszek, amíg nem olvashatom, ebből mi lesz :) Annyira köszönöm a munkát!
Olyan lettem mint Shrek szamara "Hétfő, szerda, péntek van már?" Tudom, hogy nem. Azért csak bekukkantok. Hétfő van már ?! :D
Nagyon köszönöm a fordítást. Minden mondatát szeretem.
Megjegyzés küldése